Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 187 123. /. tla az örökhagyó halálesetre szóló rendelkezésében nem a saját, hanem másnak gyermekeiről gondoskodik, ezek alatt csupán az illetőnek gyermekei, de az ezek helyébe lépő utódok nem értetnek. — //. Az örökhagyó az utóörökös személyének a kijelölését az egyenes örökösre is bízhatja, ha a kinevezhető utóörökösök körét szabatosan meghatározta. Ha a megbízott harmadik a választás jogával nem él, ebben az esetben az örökhagyó által megjelöltek egyenlő arányban részesülnek. (Kúria 1914. március 3. 408/1914. P. sz. I. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja, mindazonáltal abban az értelemben, hogy alperesnek utóörökösnevezési joga az első-, másod-, negyed-, ötöd-, hatod-, és hetedrendű felperesek és netán születendő, az örökhagyó családi nevét viselő fitestvéreik körére terjed ki; hogy továbbá, ha alperes ebbeli jogának gyakorlását elmulasztaná, elhaltával az utóörökösödési jog biztosításául letett összeg a most megnevezettek közül a még akkor életben levőket egymásközti egyenlő arányban fogja megilletni, viszont ezeknek az alperes előtti teljes kihaltával a letétbe helyezett összeg a korlátozás alól felszabadulva, az alperes szabad tulajdonává váland. indokok: Az 1901. évi január 30-án készült végrendelet 2. pontja szerint örökhagyó alpereshez azt a kérést intézte, hogy k—i birtokát halála utánra családi nevét viselő egyik öccsére, kit arra leginkább érdemesnek ítélend, hagyományozza. A keresethez mellékelt családi értesítők tanúsítása szerint örökhagyónak Gy. nevű öccse még 1878. évben halt el és ezenkívül a végrendelet alkotása idejében testvérei közül csakis bátyja János és nővére Irma, özv. B. F.- né voltak éleiben; következéskép örökhagyó a családi nevét viselő öccsök körét csupán a három testvérétől származó fiulódokra korlátozta és ezeknek körét a tőlük leszármazó fiulóilokra már azért sem lehet kiterjeszteni, mert jogszabály : hogy abban az esetben, amidőn az örökhagyó halálesetre szóló rendelkezésében nem a saját, hanem másnak gyermekeiről gondoskodik, ezek alatt csupán az illetőnek gyermekei, de az ezek helyébe lépő utódok nem értetnek.