Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

120 Magánjogi Döntvénytár. hez képest nyílván helytelen lévén, e szakértők véleményét a másodbíróság határozatában felhozottakon kívül főleg ebből az okból mellőzni kellett. Ezeknek előrebocsátásával a kir. Kúria a kisajátított ingatlanért a Zs. G. szakértő által véleményezett és a kisajátító által is elfogadott 70 K négyszögölenkénti kártalanításnál többet azért nem talált megállapíthatónak, mert tekintettel arra, hogy a kérdéses ingatlan túlnyomó részben a beépítés lehetőségétől elzárt, a tulajdonos által köztérre átengedendő területből áll, kétségtelen, hogy ezért az. ingatlanért, szép fekvése mellett is, szabadkézből való eladása esetén a beépíthető és így teljesen kihasznosítható szomszédos telkekénél csak jóval kisebb vételár volt volna elérhető ; a szakértők által készített térképen 4., 7. és 11. számokkal megjelölt szomszédos telkekért az 1905—1912. évek közötti időszakban adott 71 K 97 f., 30 K, 80 K és 50 K négyszögölenkénti vételárakhoz képest pedig a másodbíróság által Zs. G. szakértő véleménye alapján megállapított kártalanítás csekélynek nem mondható. * * = V. ö. Magánjogi Dtár VII. 94. és 95. sz. esetekkel és az ottani jegyzetekkel, valamint az alább következő 96. és 97. sz. esetekkel. 96. /. A kisajátított ingatlanok értéke a becsléskor volt minőségük és állapotukhoz képest az ugyanakkor volt árak szerint határozandó meg. — //. A kisajátított ingatlan forgalmi árának mutatójául rendszerint csak a valóban létrejött adás-vevési szerződés szolgálhat, ellenben a minden biztosíték nélkül tett egyszerű ajánlat egymagában nem alkalmas arra, hogy az a szakértői becsléssel szemben a magasabb értékre nézve bizonyítékul szolgáljon. — A kisajátítást szenvedők jogosan követelhetik a dologi értéknek megfelelő nagyobb összeg megtérítését, habár ez a tiszta jövedelemnek megfelelő érték összegénél nagyobb. (Kúria 1914. február 26. 156/1914, P. sz. VII. p. t.)