Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

406 Magánjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemek oly alkalmazottainak jogviszonyában, akik a bányatörvény alapján létesített és a törvényes kívánalmaknak megfelelő alapszabályokkal ellátott bányatársládáknak tagjai, az 1907: XIX. t.-c. semmiféle változást nem idézett elő; hanem a szóbanforgó alkalmazottakat illetően mindazokra a kérdésekre nézve, hogy az ilyen alkalmazottak az alkalmaztatásuk ideje alatt megbetegedésük és az üzem körében szenvedett balesetük következtében segélyt és illetve kártalanítást kitől, mily mértékben és mily feltételek mellett igényelhetnek, a törvényhozás további intézkedéséig a korábbi jogállapot minden változás nélkül fenntartatott. Az ilykép fenntartott és a bányatörvény rendelkezésén alapuló jogállapot szerint pedig, amint erre a másodbíróság ítélete indokolásában helyesen rámutat, a bányatulajdonos a társláda tagjával szemben az üzemben bekövetkezett balesetből kifolyóan kártérítésre csakis akkor szorítható, ha a baleset az ő vagy olyan alkalmazottjának, kinek cselekvéséért vagy mulasztásáért felelősséggel tartozik, hibájából származott. Hogy ezeknek az eseteknek valamelyike, amely az alperes bányaüzemtulajdonos kir. kincstárnak a kereset szerint a bánya üzeménél balesetet szenvedett felperes bányaalkalmazott és társpénztári tag irányában az előrebocsátottak értelmében kártérítési felelősségét maga után vonhatná, fennforogna, a felperes még csak fel sem hozta, hanem vitatása szerint azért tartja magát igényjogosultnak arra, hogy balesetből származó kárának megtérítését a munkaadó bányatulajdonos alperes kir. kincstártól követelhesse, mivel amíg az 1910. évi augusztus hó 12-ik napján hozott 4616/1910. M. E. sz. a. közölt minisztertanácsi határozat a m. kir. kincstár alkalmazottait az 1907 : XIX. t.-c.-ben foglalt balesetbiztosítási kötelezettség alól kivette, másfelől azt a kötelezettséget vállalta többek közt a kir. kincstár magára, hogy azt a bányaalkalmazottat, aki üzemi balesetből kifolyóan a társpénztártól kártalanítást nem nyerne, avagy a kártalanítás az 1907. évi XIX. t.-c. VII. fejezetében a kártalanításnak megszabott mérvét el nem érné, az illető tárca terhére ő kártalanítandja. Az előrebocsátottak világánál azonban tisztán áll, hogy az a kötelezettség, amely a hivatkozott minisztertanácsi határozattal, a bányatulajdonos kir. kincstár részéről az olyan bányaalkalmazott társpénztári tag érdekében, aki nem a bányatulajdonos, illetve alkalmazottjának hibájából sérült meg, elvállaltatott, csupán önkényesen magára vett teher és így az ilyen igény vele szemben érvenyesíthetésének módozatát is, a kötelezettséget önkéntesen magára vett kincstár egészen szabadon határozhatta meg; úgyde