Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

98 Magánjogi Döntvénytár. illetőleg a házassági életközösség bírói megszakításáig használhassa. * * = Magánjogi Dtár IV. 129. sz. 77. /. Habár a lakás megválasztásának a joga a férjet illeti meg, mégis a férjet kell az elhagyó félnek tekinteni, ha a közös lakásból eltávozván, feleségél magával nem hívta. — //. Habár a férj felhívta is feleségét a házassági életközösség helyreállítására, a feleség nem köteles a felhívásnak engedni, ha a férj ez alkalommal nem kísérelte meg komolyan, hogy feleségét az előzőleg vele szemben tanúsított méltatlan bánásmódért kiengesztelje. (Kúria 1914. március 4. 3066/1913. P. sz. III. p. t.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja, az alperes viszonkeresetének helyet ad s a peres felek házasságát a H. T. 80. §-ának a) pontja alapján a felperes hibájából bontja fel s a H. T. 85. §-a alapján a felperest mondja ki vétkesnek stb. Indokok: A peres felek egyező előadása szerint a felek a házassági életközösséget a felperes szülei házánál kezdték meg, ahonnan az 1909. év október hó végén az alperes kénytelen volt eltávozni s a saját szüleihez visszamenni, mert a felperes szülei őt a közös lakásból kiutasították; ez alkalommal a felperes szüleinél visszamaradt s a peres felek 1910. május haváig különváltan éltek. A felperes nem is állította, hogy a fenti alkalommal külön lakásról gondoskodott s oda az életközösség folytatása végett nejét magával hívta volna, ekként elhagyó félnek a felperes tekintendő. Az 1910. év május havában a peres felek kibékülve, az életközösséget az alperes szülei házánál visszaállították s 1910. évi november hó 15-ig folytatták, amikor a felperes távozott el a közös lakásból. Habár a lakás megválasztásának a joga a férjet illeti is meg, de minthogy a felperes nem bizonyította, hogy ez alkalommal az alperest magával hívta s utóbbi a hozzámenetelt megtagadta: elhagyó félnek ismét a felperes volt tekintendő.