Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Dónlvéíiyíar. 11 talmazó rumnak élvezete okozta, amelyet I'. .1. az elsőrendű alperestől, ez pedig :I másodrendíí alperestől vásárolt; a P. .1. halála következtében a felperesre és lartásra szoruló kiskorú gyermekeire hárull károkai az alperesek már vétkességükre való tekintet nélkül megtéríteni tartoznak ; mert amíg egyfelől a vagyontalan leiperesek a P. J. elhalálozása következtében elvesztett tartás pótlására megélhetésük érdekében rászorulnak, másfelől az alperesek a forgalombahozatalból szerzett üzleti hasznot élvezvén, kell, hogy annak hátrányait is viseljék s erre vagyoni helyzetüknél fogva képesílvék is. De az alpereseknek a keresel folytán kártérítésre való kötelezése annyival inkább megáll, mert az adott esetben az alperesek eljárásában a vétkesség eleme is fellelhető. Ugyanis az elsőrendű alperes a rumhoz az azt tartalmazó tartály minőségénél fogva könnyen hozzáférhetvén, a rumnak mérges voltáról meggyőződhetett volna; a másodrendű alperes pedig, noha neki a Budapesten, 1909. évi augusztus hó 27., 28., 29. napjain megjelent napilapok közleményeiből már ebben az időben okvetlenül tudomást kellelt szereznie arról, hogy az ((A.» részvénytársaság állal forgalomba hozott rum faszesz (Methylalkohol) tartalmú és hogy annak élvezete következtében már többen meghallak vagy megbetegedtek, nem bizonyította azt, hogy ő a tőle vásárló elsőrendű alperesnél kellő időben intézkedett az iránt, hogy az általa az elsőrendű alperesnek eladott «A.»-féle rum a forgalomból azonnal kivétessék és annak elárusítása azonnal beszüntettessék; az alpereseket tehát a P. J.-nak az 1909. szeptember hó 3. napján bekövetkezett halála körül gondatlanság is terheli. Ezért az alsóbíróságok ítéletének megváltoztatásával mindkél alperesnek egyetemleges kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani és tekintettel arra, hogy az elsőbíróság az elsőrendű alperest a kár összegében elmarasztalván, a kár összegére vonatkozó álláspontját már jelezte s így az elsőbíróságot a másodrendű alperes által fizetendő kár összegére vonatkozó határozat hozatalára utasítani nem szükséges, a másodbíróságot arra kellett utasítani, hogy a kár összegére és a költségekre nézve mindkét alperessel szemben hozzon határozatot. A másodbíróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő része azért helyeztetett hatályon kívül, mert az ez iránt való rendelkezés a véghatározatra tartozik. * * = A II. alatti elv megfelel a Ptk. tvjav. 1486. §-ábah elfogadott objektív felelősségnek ; az ítéletből azonban az elv elfogadása határozottan ki nem tűnik, mert folytatásában az alperesek vétkességél is igazoltnak veszi.