Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 49 felebbezési bíróság alpereseket az ingatlan tehermentesítésére jogszabály megsértésével kötelezte, a kir. tábla súlytalannak találta. Mert habár kétségtelen, hogy az osztr. polg. törvénykönyv 928. §-ának szavatosságra vonatkozó rendelkezése visszteher nélküli, ingyenes ügyleteknél alkalmazást nem nyerhet és habár az okiratban annak tartalma szerint, alperesek az átengedett ingatlanrész tehermentességéért kifejezetten szavatosságot nem is vállaltak ; valamint tény az is, hogy az okirat kelte idejében az ingatlanon már terhek voltak, minthogy alperesek a tulajdonukat képező ingatlannak csak kisebb, 83 négyszögöl területű részét engedték át és pedig az előrebocsátottak szerint közczélu alapítványul és az elidegenítési és terhelési lilalom kikötése mellett, mindezekből a szóló tényekből a kir. tábla is azt állapítja meg, hogy alperesek tehermentes ingatlant kívántak alapítványul rendelni. Ezekre vonatkozólag tehát a felebbezési bíróság ítélete, a fent kifejtett indokok alapján megáll. * * = V. ö. Magánjogi Dtár II. 132., 163., III. 32., IV. 107., 192., V. 24., 25., 105., 172., 220., VI. 46., 153., 154., 199. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 28. Ha a nő a házassági bontó perben végleges nőtartás iránti kérelmet elő nem terjesztett, ezáltal ahhoz való igényéről lemondottnak tekintendő. (Ouria 1912 deczember 10. 1004/1912. sz. a. III. p. t.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A végleges nőtartáshoz való jog a házassági kötelékből eredő jog, amelynek hatása a házasság felbontásakor nyilvánul, mivel a házasság felbontásával egyidejűleg válik érvényesithetővé. A végleges nőtartás jogi természetében rejlik tehát, hogy annál a szoros összefüggésnél fogva, melyben a házasság felbontásával áll, továbbá a H. T. 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvánított férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni állapota, társadalmi állása és a nem vétkes nőnek jövedelme az irányadó, a végleges nőtartási igény tehát a házassági bontó perben kerüljön megvitatás és döntés alá. Felperesnek ezzel a szabálylyal szemben a H. T. 91. § ára alapított érvelése meg nem állhat, mert e szakasznak rendelMagánjogi Döntvénytár. VII. 4