Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 27 sági együttélés tartama alatt is visszakövetelhető, ha annak azonossága bizonyittatik. (Ouria 1912 nov. 26. 2372/912. sz. a. I. p. t.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s a felperes pótesküjélől feltételezetten alperest 1400 K fizetésére kötelezi. Indokok: Felperes nem közszerzeményi, hanem a házasság tartama alatt visszteher nélkül öröklés uiján szerzett vagyonnak, mint külön vagyonának a megtérítését követeli nejétől, akivel fennálló házassága még bíróilag felbontva nincs. A kir. tábla azon körülményből, hogy felperes 1904 májusban 3000 K készpénzt örökölt, hogy ezt az osztály megtételekor kapta kézhez, hogy a felperes nevére kiállított takarékpénztári betétkönyvbe 1904 május 27-én helyezett el 1000 K-át, november 4-én ismét 1000 K-át, s hogy felperesnek olyan sommás pénze abban az időben, az öröklött vagyonon kivül nem volt, melyet takarékpénztárba helyezhetett volna, olyan bizonyítékokat látott fenforogni, amely mellé a felperes pótesküjét találta megítélendőnek, melynek letétele esetén bizonyítva lesz, hogy felperes legalább is 1400 K-át helyezett el a nevére kiállított s igy a könyv birtokánál fogva tulajdonául vélelmezendő betétkönyvre olyan vagyonból, melyhez a házasság tartama alatt visszteher nélkül öröklés utján jutott. Minthogy pedig a külön vagyon eredeténél fogva akkor is külön vagyon marad, ha a férj azt a közös vagyon kezelési jogánál fogva esetleg más közös vagyonnal elegyítette, vagy ahhoz hozzáadta, s amennyiben az egyedi természetű elkülönítés által, amennyiben nem az az érték pótlása által követelheti annak még a házasság fennállása alatt való elkülönítését is, s amennyiben a másik házasfél azt a maga czéljaira használta fel, azt megtéríteni tartozik. Minthogy pedig a kérdéses összeget a felperestől különélő házastársa, az alperes vette fel, hogy ez a felperes tudtával történt s hogy az alperes azt a házasság vagy közös háztartás czéljaira használta volna fel, azt az alperes tartozott volna bizonyítani, ezt azonban nem telte, el kellett fogadni felperes azon állítását, hogy azt alperes saját czéljaira fordította, s hogy arról a felperes nem tudott, s az eskü letétele esetén a felperes külön vagyonául tekintett összegnek a visszafizetésére alperest kötelezni kellett. Ha felperes az esküt le nem tenné, nincs bizonyítva, hogy felperes az örökölt külön vagyonából helyezte takarékpénztárba azt az összeget, amelyet alperes a betétkönyvből felvett. Minthogy pedig ezen esetben a különvagyoni minősége a pénznek meg