Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

8 Magánjogi Döntvénytár. akként is folyt le; hogy tehát a végrendelet a végrendelkező s a tanuk által értett nyelven lett a tanuk egyike által felolvasva, annak tartalmát a tanuk megismerték, a végakaratnak lett kijelentve, s hogy a végrendelkező nevét a tanuk egyike, aki irni és olvasni tudott, mint néviró aláirta. Minthogy a törvényben előirt alakszerűségek a végrendelet alkotásakor betartattak, a végrendelet érvényes. (1911 decz. 14. 2399/911. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az 1876. évi XVI. tcz. 6. §-a az Írásbeli magánvégrendelet érvényességi kellékéül elő nem irja azt, hogy a végrendeleten ki legyen tüntetve annak a tanúnak a neve, aki a végrendeletet felolvasta. * * = Ad. I. V. ö. Magánjogi Már II. 163., 217., III. 21., 67., IV. i., 212., V. 50., 70, 173., 197., 198., 223. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. — Ad II. V. ö. Magánjogi Dtár IV. 240., 241., VI. 12., 75., 78. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 6. Az osztrák polgári törvénykönyv 720. §-a szerint az örökhagyónak azon rendelkezése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt a végrendelet megtámadását megtiltja (clausula cassatoria), csak azon esetben nem bir hatálylyal, ha csak a végrendeletnek valódisága vagy értelme vétetik kérdés alá. Az ily értelmű rendelkezés tehát törvényileg tiltott feltételnek tekinthető nem lévén, a rendelkezés semmiségét maga után nem vonja s nem eredményezheti ezt az sem, hogy az örökhagyó által a megtámadás tilalmával kapcsolatba hozott vagyoni hátrány nem a megtámadóknak sajál személyét sújtaná, mert a rendelkezés akkor sem azonos a törvényileg tiltott feltétellel. (Curia 1912 deczember 3. 2153/912. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: A felperest a fiókvégrendelet érvénytelenítésére irányzott keresetével elutasítja. Indokok: Az osztrák polgári törvénykönyv 720. §-a szerint