Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

300 Magánjogi Döntvénytár. Jogszabály azonban, hogy a haszonbér ellenkező kikötés hiányában a haszonbérbeadó lakhelyén fizetendő. Az A) alatti okirat szerint a szerződés kötésekor az elsőrendű felperes gy—i lakos volt; az 1, 2., 3. /. filatti postafeladóvevények szerint az alperes az 1908 szeptember 29-én lejárt félévi haszonbért az elsőrendű felperes férjének, K. L.-nak K—ra küldötte és K. L a 4.7. alatti levelezőlap szerint az 1910 máj. 1-én esedékes haszonbért Budapestre küldeni rendelte. Ugyancsak K. L, akinek rendelkezéseit az elsőrendű felperes nem kifogásolta, a 9. V. alatti levél szerint az alperest arra ulasitotta, hogy az 1911 május 1-én lejárandó haszonbérrészletet a beküldött postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával az e —i agrártakarékpénzlárnak küldje, az 1911 szeptember 29-én lejárt részletet pedig a 7. 7. alatti levél szerint szintén a beküldött postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával kívánta megküldeni és azt az 5. •/. alatti levelezőlap szerint E—ben nyugtatta, továbbá a 10. 7. alatti levél szerint az 1912 május l én esedékes részletet E—be küldeni kívánta. Ezekből nyilvánvaló egyrészről az, hogy az elsőrendű felperes, aki belenyugodott abba, hogy a félévenként fizetendő haszonbérrészletek felváltva, különböző helyeken tartózkodó férjének küldessenek, azoknak hováküldése iránt férje utján rendelkezett, másrészt az, hogy a peres telek közt gyakorlatba volt véve az, hogy az alperes a haszonbér hovaküldéséről előzetesen értesíttetett, A felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett tényállása szerint az elsőrendű felperes nem bizonyította, hogy ő vagy férje előzetes utasítására küldött volna az alpereshez az 1912 szeptember 29-én lejárandó haszonbérrészletnek hováküldése iránt és hogy az alperes biztos tudomással bírt volna az elsőrendű felperes tartózkodási helyéről, ilyen tényállás mellett pedig az alperes annál kevésbbé terhelhető beszámítás alá eső mulasztással és késedelemmel amiatt, hogy az 1912 szept. 29-én lejárt haszonbérrészletel a lejáratkor meg nem küldötte, hanem az elküldéssel addig várt, mig a tényállás szerint 1912 október 10 én elküldött tudakozódó levelére az 1912 okt. 14 én E—ben kelt 8. •/. alatti levélben arról értesült, hogy a haszonbérrészlet az elsőrendű felperes folyószámlájára, a küldött postai befizetési lap felhasználásával E—be küldendő, mivel a felperes a késedelem miatt nemcsak fel nem szólalt, hanem férje utján még az 1913. évben lejárandó kétrendbeli haszonbérrészlet megküldésére szolgáló postai befizetési lapokat, is alperesnek megküldötte, amivel pedig az elsőrendű felperes a 8 7. alatti levél megérkezéséig terjedő késedelem következményéről nyilván lemondottnak tekintendő.