Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 283 lező biztosítás alá eső munkás a bejelentés elmulasztása esetén is biztosítottnak tekintendő. Az idézett tcz. 158. §-a s a 49,157/908. VI. sz. kereske­delmi miniszteri rendelet értelmében pedig a betegsegély és bal­eset esetére biztosított személyek vagy igényjogosult hozzátarto­zóik s az országos munkásbetegsegélyző s balesetbiztosító pénz­tár közt betegségi segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntésére a kerületi munkásbiztositó pénztár válasz­tott bírósága illetékes. Minthogy felperes nem állította, hogy alperes gondatlansága jogerős ítélettel megállapittatott, minthogy a kötelező munkás­biztosítás alá eső munkásnak a munkásbiztositó pénztárnál való bejelentés elmulasztása által a munkaadó és munkás, illetve jog­utódai közt jogviszony nem származik; és mivel alperes mint gyógyszerész néhai P.-t mint kocsist alkalmazta, minek folytán alkalmaztatásából folyólag az 1907. évi XIX. tcz. 3. §-a szerint balesetbiztosítási kötelezettség alá nem esett: ennélfogva alperes havi tartásdíj fizetésére kötelezhető nem volt azon az alapún, mivel P. Gy.-vel szemben a munkásbiztositást elmulasztotta. Nem alapos azon felperesi állítás sem, hogy alperes azért köteles felperesnek kártérítést, illetve tartásdijat fizetni, mivel a szódavizet bizoi-ytalan rozoga járművön szállíttatta s a kocsi helyreigazításáról nem gondoskodott, mivel alperes tagadásá­val szemben ezt felperes mivel sem igazolta ; mert a tanuk sze­rint stb. az nyert beigazolást, hogy a kocsinak más baja nem volt, mint hogy a baleset folytán a rúdja eltörött, ennélfogva fel­perest keresetével elutasítani kellett. (1911 ápr. 29. 1857/91 1.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét, amennyiben a keresetet azért utasította el, mert a felperes halálát okozó baleset körül alperest gondatlanság nem terhelte, indokaiból helyben­hagyja. Amennyiben pedig felperes az 1907 : XIX. tcz.-re alapított keresetével is elutasittatott, azért volt helybenhagyandó, mert a felperes férje az alperesnél kocsis, tehát nem ipari vagy gyári alkalmazott volt, s igy az id. tcz. 3. §-a szerint balesetbiztosí­tási kötelezettség alá nem eseti, a bejelentés elmulasztása okából tehát felperes ezen törvény alapján alperes kártérítési kötelezett­ségének megállapítását sikerrel nem kérheti. Terhelné alperest kártérítési kötelezettség csak az 1900. évi XVI. tcz. alapján, amennyiben felperes férjét, mint gazdasági külső cselédet az országos gazdasági munkás és cselédsegély­pénztár rendkívüli tagjául fel nem vétette. Minthogy azonban felperes ezen alapon az alperest már megperelte s alperes az idézett tcz. 22. és 17. §-ai szerint igényelhető 400 K segélyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom