Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

280 Magánjogi Döntvénjtar. A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperes kártérítési kötelezettségét férjének 1909. évi május hó 9 én tífuszjárványban történt elhalálozásáért arra kívánja alapítani, hogy férje 1909 márczius 13-án a bányatelep rossz ivóvizétől beteg lett, hogy beteg állapotában a bányatelep hivatalos orvosának parancsára idejekorán munkába állolt, majd összeesvén, késői orvosi gyógykezelésben és szakszerűtlen kórházi ápolásban részesült, mely körülmények férjének 1909. évi május 4-én bekövetkezett halálát idézték elő. A felperes által előadott ezen lények azonban nem alkalmasak az alperesi részvénytársaság kártérítési felelősségének alapjául szolgáló olymérvü mulasztás vagy gondatlanságnak megállapítására, hogy néhai B J.-nak, az alperes t.-bányai bányatelepén alkalmazott szivaltyurendezőnek elhalálozása az alperes közegeinek mulasztása vagy gondatlanságával lenne oki kapcsolatba hozható és ezen okból a felperes által válasziratában megajánlott tanubizonyitás sem volt elrendelhető, mert az a körülmény, hogy a bányatelep ivóvize akkor oly mérvben romlott volt, hogy az az emberi szervezetre ártalmas volna, most már a bakteriológiai szakismeretekkel nem bíró tanuk vallomásával, sem pedig a bányatelep ivóvizének akkori állapota a jelen per során alkalmazott helyszíni szemlével sikeresen meg nem állapitható, azon körülményt pedig, hogy B. J. a bányatelep rossz ivóvizétől lett beteg, bizonyítani annál kevésbé lehet, mert nem tagadta felperes, hogy néhai férje tífuszjárványnak esett áldozatul, melynek előidézése, hogy az ivóvíz rossz minőségére lenne visszavezethető, e perben többé ki nem mutatható. Nem bír elfogadható jogi alappal a keresetnek azon további állítása sem, hogy a halál oka másrészt az elkésett orvosi segítségnek és a gondatlan ápolásnak lenne tuiajdonithaló, mert nem vitás egyrészt, hogy a néhai B. J. tífuszjárványnak esett áldozatul, de ettől eltekintve, az általános bányatörvény 214. §-a és a csatolt társpénztári alapszabály rendelkezései (9. §.) szerint a megbetegedett társpénzlári tag gyógykezelését a társpénztár kötelességévé teszik s ennélfogva a gyógykezelés körében netalán előfordult mulasztás az alperes részvénytársaság terhére nem róható. Ezekkel a keresetnek jogi alapja megdőlvén, felperes alaptalan keresetével saját előadása alapján el volt utasítandó. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Sem a hatályban levő bányatörvény, sem az 1907. évi XIX. tcz. rendelkezései nem zárják el ugyan a bányaüzemben alkalmazott munkás feleségét attól, hogy a bányaüzem tulajdonosától kártérítést követelhessen, ha a férje halálát a bányaüzem tulajdonosának terhére eső vétkes mulasztás okozta,