Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár, 275 bizonyítottnak, hogy egyes lapok össze vannak épp ugy ragadva, amint azok a benyújtáskor voltak, nem ronthatja le az adott bírálat szabályszerű voltát és tárgyilagosságát, annál kevésbé, mert a bíráló által a mü egyéb részeiben talált hibák elég alapot szolgáltathattak a bírálat elkészítésére s a bírálat érdemének kérdésében a bíróság felülbirálatot annál kevésbé eszközölhet, mert a pályázat határozatai szerint a döntés kizárólag a módozatokban meghatározott bizottságok jelentése alapján a nagygyűlésnek lett feotartva. Ugyanezen indok alapján nem volt bírálat tárgyává tehető az a körülmény sem, hogy a bizottság másik két tagja is elolvasta-e egész terjedelmében a pályamüvet, vagy csak B. R. előadása alapján alkották meg véleményüket s a nevezett által előterjesztett és közölt adatok elégségesek voltak-e ahhoz, hogy azok alapján a mü elbírálható legyen. Az előadottak figyelembe vételével a bíróság azon jogi álláspontot foglalta el, hogy a döntés tárgyát csak egyedül az a tény képezhette volna, hogy a pályázat felett nem a pályázati feltételekben meghatározott módon alakított bizottságok eszközölték a bírálatot, azonban sem a bírálat érdemét, sem azt, hogy a bizottsági tagokat mi vezette véleményük megalkotására s hogy ez miként keletkezett, a bíróság felülvizsgálás tárgyává nem tehette. Az előbb említett körülményt felperes nem is vitatván, a kifejtettek szerint a Magyar Tudományos Akadémia elsőrendű alperes a 20,000 korona pályadíjnak felperes részére leendő kiadására kötelezhető nem volt. De nem volt hely adható felperes keresetében vagylagosan előterjesztett második kereseti kérelemnek sem, melyben ugy az elsőrendű, mint a másodrendű alperest 29,000 korona kártérítési összeg megfizetésére egyetemleg kérte kötelezni. Ugjanis elsőrendű alperes kártérítési kötelezettségének alapjául megjelölt ténykörülmény a fentebb kifejtetlek szerint, nem bir jogszerű alappal s így elsőrendű alperes kártérítési kötelezettsége megállapítható nem volt. B. R másodrendű alperes kártérítési kötelezettsége pedig csak azon az alapon lett volna megállapítható, ha felperes bizonyította volna, hogy nevezett tudva, hogy a pályamű szerzője felperes, szándékosan, hamis adatok közlésével, a bizottságot félrevezetve, a felperesre hátrányos bírálatot eszközölt ki. Erre vonatkozólag azonban felperes bizonyítékot elő nem terjesztett, sőt maga is azt vitatta, hogy a biráló-bizottság nem bírhatott tudomással arról, hogy a jelige alatt benyújtott pályaműnek ő a szerzője, ami megczáfolja azt a körülményt, hogy másodrendű alperes tudatosan hamis bírálatot terjesszen elő. De kizárja másodrendű alperes rosszhiszeműségét és azt, hogy tudatosan hamis bírálatot terjesztett elő, az a körülmény is, 48*