Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 235 az adóhivatalba befizetni, helyesen nem értelmezhető másként, minthogy a haszonbérlők a felperes terhére kivetendő járadékadó fizetését is elvállalták. Egyébként a felebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül vehette e kérdésre nézve dr. Sz. József tanúnak vallomását támogatóként és jogszabály sértése nélkül állapíthatta meg a szerződő felek akarataként azt, hogy a felperesre kivetendő járadékadó és ennek járulékai is a haszonbérlők terhére esnek. A tárgyalási jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy a bíróság a bizonyítási terhet arra az állításra nézve, hogy az előleges szerződés elkészítése és a végleges szerződés kötése alkalmával a szerződő felek a járadékadót a haszonbérlő által viselendő adók sorából kivették, az alperesre hárította volna, hanem a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint e kifogásának bizonyítására maga az alperes önként ajánlott tanú és eskü által való bizonyítást és amikor a felebbezési bíróság a bizonyítékok mérlegelésével azt a meggyőződését mondotta ki, hogy az alperes ezt a kifogásbeli állítását nem bizonyította, sőt nem is valószinüsitette, ezzel a kijelentésével a bizonyítás terhét jogszabály sértésével az alperesre nem hárította ; az ezirányu panasz tehát alaptalan. Végül a kereset 7. tétele alatt követelt 70 K 85 f. szerződési illetékre vonatkozólag az alperes részéről valamely jogszabálysértésre visszavezethető panasz elő nem adatott, a felülvizsgálati kérelemben felhozott uj tényállítások pedig a S. E. 197. §-a értelmében tekintetbe nem jöhettek. Áttérve a felperesnek ugyancsak az alperes helyett fizetett összegek megtérítése iránti perben 1912. D. 384/7. sz. a. hozott felebbezési bírósági ítélet ellen beadott 1912. D. 384/8. sz. felülvizsgálati kérelmére, az abban a kamat fizetésének kezdőidőpontja tekintetében felhozott panasz azért alaptalan, mert az, aki más helyett pénzbeli tartozást kifizet, követelheti ugyan a kifizetés napjától a késedelmi kamatot, de a felebbezési bíróság ítéletében nincs megállapítva az az időpont, amelyben a felperes a kereseti adókat kifizette és a csatolt adókönyvek szerint a felperes még az 1911 június 10-én kelt intő levél után is teljesített befizetéseket, az intő levél szerint pedig a felperes az adó összegét határozatlanul mintegy 4000 K-ra tette, a keresetben 9765 K 25 f-t követelt, utóbb pedig keresetét 6915 K 10 f-re szállitván le, és a követelés összege is csak a perben nyervén megállapítást; ilyen körülmények közt helyes a felebbezési bíróság ítéleti döntése, amely szerint a késedelmi kamatot csak a kereset beadásától számítva ítélte meg. II. A szerződés megszüntetése és a haszonbérlemény visszabocsátása iránt indított perben 1912. D. 383/7. sz. a. hozott