Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. Mert a betét az örökhagyó nevére volt elhelyezve s az ő nevén kezeltetett mindaddig, mig 1908 deezember 18-án, tehát az örökhagyó halála után a betétkönyv alperes nevére át nem íratott. Alperesnek tehát nemcsak azt kell bizonyítania, hogy örökhagyó a betétet neki ajándékozta, hanem azt is, hogy a betéti könyvet az ajándékozási ügylet foganatosításául neki tényleg át is adta. Nincs bizonyítva az, hogy örökhagyó a betéti könyvet az ajándékozási ügylet foganatosításául alperesnek tényleg átadta volna, ennek hiányában pedig alperes a betétre a tulajdonjogot meg nem szerezte, s így annak a hagyatékhoz való tartozása volt kimondandó. Ami alperes közszerzeményi igényét illeti, döntő az, hogy a közszerzeményi igény, ami a házasság egész tartama alatt rendszerint egységesen birálandó el, a házasság megszűnésével válik ugyan érvényesithelővé, de ahhoz alapul maga a házassági életközösség s igy elsősorban a házasság szolgálván, annak elbírálásánál, hogy a nőnek a házassági életközösségnél fogva van-e közszerzeményhez igénye, rendszerint a férjnek a házasságkötés idején fenálló személyi állapotát kell irányadóul venni. Minthogy pedig a felek jászkunok voltak, s a házasságot is jászkun kerületben kötötték, az alperes közszerzeményi igényére nézve a jászkun statútumok irányadók, s e részben mit sem határoz az, hogy a házasfelek a hizasság tartama alatt a jászkun kerületből elköltöztek s örökhagyó ezen a kerületen kivül is halt el. A jászkun statútumok szerint pedig a jászkun nő a házassági kötelék puszta ténye által még nem válik közszerzővé, hacsak a házastársak a szerzeményi közösséget meg nem állapitolták, vagy a szerzés alapja nem a nő külön vagyona volt. A jelen esetben pedig legfeljebb a férjnek olvan nyilatkozata tekinthető bizonyítottnak, hogy a vagyont a házasság tartama alatt nejével, az alperessel együtt szerezte, ez pedig a szerzés közösségének törvényszerű alakban megkívánt megállapításával nem egyjelentőségü, s nincs adat arra, hogy a szerzés alapja az alperes külön vagyona volt: nem lévén megállapítható, hogy a hagyatéki ingóvagyon a házasság tartama alatt iszerzeménvt képezne: az alperesnek erre alapított igénye figyelembe vehető nem volt. * * Ad. II., III. V. ö. Magánjogi Dtár I, 90., 189., II. 73., IV. 233., VI. 56., VII. 104. sz. esetekkel és jegyzeteikkei.