Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár 221 meghatározóit kötelesrészre szorittattak, nem zárja ki azt, hogy a felperesek az arra alkalmas törvényes alapon megtámadhassák a végrendeletnek azt az intézkedését, mell>el a végrendeletben összeg szerint meghatározott kötelesrészük csak az özvegyi haszonélvezet megszűntével fizettessék ki, mert a végrendeleti intézkedések megtámadhatatlanságát csak az erre vonatkozó végrendeleti tilalom, vagy pedig az elfogadott és megtámadott rendelkezésnek szétválasztást nem tűrő egysége, vagy egymástól való függése eredményezheti, ebben a perben azonban ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn. Azt, hogy a hagyatékhoz leltározott és a hagyatékhoz tartozónak tekintendő vagyon értéke összesen 34,106 K 32 fillért, illetően helyes számítás szerint 34,105 K 33 fillért tesz ki, az alsóbiróságok Ítéletében felhozott helyes indokoknál fogva a kir. Cuna is elfogadja. A per tárgyát képező az a kérdés, hogy a felperesek a kötelesrész fejében nekik hagyott 1000-1000 koronát az özvegyi jogra való tekintet nélkül követelhetik-e, vagy sem, azon fordul meg, hogy az általuk követelt összeg a nekik jutó kötelesrész összegén alul van-e és annak kifizetése az özvegynek törvényen alapuló özvegyi haszonélvezeti jogát sérti-e, vagy sem. Ebből a szempontból a felperesnek jutó kötelesrész összegszerű tüzetes meghatározására ebben a perben szükség nincs, mert ha a hagyatéknak fentebb jelzett cselekvő állagával az elsőrendű alperes bizonyított külön vagyonának és az összes hagyatéki terheknek az alperesek számításának megfelelő összegét helyezzük is szembe: nyilvánvaló, hogy a felperesek által követelt 1000-000 korona a nekik jutó kötelesrész összegén alul van, és kétségtelenné válik az is, hogy az elsőrendű alperes özvegyi joga ezeknek az összegeknek a hagyatékból való elvonása által sem szenved sérelmet. A másodbiróság ítélete ezekkel kiegészitett és ezekkel nem ellenkező indokolásánál fogva hagyatott helyben. = V. ö. Magánjogi Dtár. IV. 19., V. 20., 173., 196., 230. sz. esetekkel és jegyzeteikkel.