Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. felperest kötelesrész iránt emelt keresetével elutasítja ; b) ellenben a másodrendű felperes kötelesrészét következőleg állapítja meg: a) ha a másodbiróság ítéletében az 1800 koronára és 500 koronára nézve megítélt főesküt mind a két felperes leteszi; ebben az esetben 757 K 88 fill.-ben, melyből terheli az elsőrendű alperest 219 K 92 fill, s a másodrendű alperest 537 K 96 fill., összesen 757 K 88 fill.; p) ha a főesküt csak az elsőrendű felperes teszi le, a másodrendű felperes pedig nem: 532 K 88 fill.-ben, melyből terheli az elsőrendű alperest 154 K 65 fill.. s a másodrendű alperest 378 K 23 fill., összesen 532 K 88 fill. ; Y) ha a tőesküt csak a másodrendű felperes teszi le, ellenben az elsőrendű felperes nem: 847 K 88 fill.-ben, melyből az elsőrendű alperes 246 K 40 fill.-t, a másodrendű alperes pedig 601 K 48 fill.-t, összesen 847 K 88 fill.-t köteles viselni; végül: S) ha egyik felperes sem esküszik: 622 K 88 fill.-ben, melvből esik az elsőrendű alperesre 189 K 11 fill., s a másodrendű alperesre 433 K 77 fill, összesen 622 K 88 fill. Feljogosítja a felperesekel, hogy a főesküt 1800 koronánál és 500 koronánál kisebb összegre is letegyék, mely esetben az alább az indokolásban kifejtett alapelv figyelembe vételével a főesküvel igazolt összeg felerészben az apa, s felerészben az anya által adottnak veendő, s ehhez képest fog a marasztalási tőkeösszeg változni. A megítélt tőkeösszegek után a törvényes 5% kamat kezdőpontjára nézve a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Az első- és másodrendű alpereseket végrehajtás terhévei kötelezi, hogy a marasztalási tőkeösszegeket és kamatait a felpereseknek 15 nap alatt fizessék meg, s ugyanezen idő alatt és következmény terhével az ezennel 600 koronában meghatározott részperbeli és elsőizbeli felebbezési költséget is fizessenek a felpereseknek. A megítélt összegeken felül a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A peres felek szülőinek különböző mennyiségű s értékű vagyonát a kötelesrész kiszámításánál egyesíteni, s az ekként előálló összértékből a felperesek kötelesrészét egy összegben meghatározni azért nem lehet, mert felpereseket a két szülő után mennyiségileg nem azonos kötelesrész illeti meg, s mert az egyik szülőtől nyert értéktöbblet a másik szülő után igényelhető kötelesrész kiegyenlítésére — a beleegyezés esetét kivéve — be nem számitható. Ezen jogi álláspont figyelembevételével külön állapítandó meg az apai és külön az anyai vagyontömeg, amely a kötelesrész mennyiségének meghatározására alapul szolgál.