Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

212 Magánjogi Döntvénytár. 27. §-ának 3. pontja alapján ellenvetett pergátló kifogás folytán megszüntette. Az 1879. évi október 1-én a negyedik 1400 K vételárrészlet esedékessé válván, leiperesek követelési joga ezzel az időponttal megnyílt és felperesek keresetet ez iránt is csak 1912. évi február 24. napján indítottak; minthogy az esedékesség időpontjától a kereset beadásáig 32 év eltelt és minthogy jogszabály szerint az elévülést csak a sikeresen érvényesített kereset vagy a jogelismerés szakítja félbe ; felperesek pedig ily módon a bírói jogsegélyt e követelés iránt az említett idő alatt igénybe nem vették és az a kereset, melyet alperesek felperesek ellen a 14,000 K vételár és kamatjai erejéig bekebelezett zálogjog törlése iránt a követelésnek fizetés által történt megszűnése alapján tettek folyamatba, a megkezdett elévülés félbeszakítására jogilag nem alkalmas, mert ezzel a joghatállyal kizárólag a felperesi követelés érvényesítése iránti kereset bírhat és ezenkívül felperesek nem bizonyították, hogy alperesek jelzett idő alatt felperesek követelési jogát kifejezetten elismerték, és oly tényeket sem bizonyítottak, melyekből az elismerés jogilag megállapítható volna; megfelei tehát az anyagi jogszabálynak a felebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, hogy felpereseket az 1400 K s járulékai iránti keresetével az alperes részéről ellenvetett elévülés okából elutasította. Az előadottak szerint felperesek jogelőde az ingatlanok vételárát vevőknek kamat kikötése mellett hitelezte és ennélfogva az 1883. évi XXV. tcz. 19. §-a alapján 65. sz. a. hozott curiai polgári döntvényre való tekintettel nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság azzal, hogy felpereseket a 8400 K megítélt tőke után a kereset beadását megelőző három éven tuli kamatkövetelésükkel elutasította, minthogy eziránti követelési joguk a fennebbi indokolás értelmében elévült, és alperesek ezzel a kifogással védekeztek is. * * = A birói gyakorlat szerint az elévülést csak a keresetnek megindítása, vagy az igénynek a kötelezett által történt elismerése szakítja félbe ; és a feleknek igényük rendezése czéljából egymás között folytatolt tárgyalásai az elévülést meg nem szakítják. Dlár uj f. XXVIII. 33., III. f. VI. 10. — Az elévülést nemcsak a perindítás, hanem a jogosítottnak a per megindításával hasonló joghatályu ténykedései, vagy pedig a kötelezett részéről a jognak az elévülési határidőn belül való elévülése is félbeszakíthatják. Dtár III. f. XIV. 99. — Megszakítja a kamatfizetés is. Dtár uj f. XXVIII. 53.; hagyatéki eljárás nem. Dtár III. f. XIX. 10. — V. ö. Magánjogi Dtár I. 110., II. 172.