Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

466 Magánjogi Döntvénytár. a kötelesrészt rendszerint nem terhelheti, ez a jogszabály azonban nem alkalmazható azon esetben^, ha a hagyatéki vagyonnak a kötelesrészen felüli jövedelme az özvegy tisztességes eltartására nem elegendő. (Caria 1913 április 16. 4509/912. sz. a. I. p. L) A budapesti kir. tábla: A keresetet elutasítja. Indokok: Az örökhagyó cserepes-iparos, vagyis városi polgár volt. Minthogy az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-ának rendelkezése a városi polgárok özvegyeire alkalmazást nem találhat*, az vizsgálandó, hogy az alperes nőnek, mint az örökhagyót túlélő házastársnak özvegyi jogával terhelt vagyon jövedelme meghaladja-e az özvegyi jog köteles mértékét. Minthogy a hagyatéki ingatlannak leltári értéke 3000 K s ezt a hagyatékot 1790 K adósság terheli, melynek kamatát az alperes a haszonélvezett vagyon jövedelméből fizetni tanozik: a fennmaradó 1210 K vagyon jövedelme az alperes eltartására feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Ennélfogva a felperes, aki az alperesnek azon ajánlatát, hogy őt özvegysége tartamára tartsa el, el nem fogadta: az. özvegyi jog korlátozását sikerrel nem kérheti. (1912 május 23. 10,213/911. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert igaz ugyan, hogy az özvegyi jog a kötelesrészt rendszerint nem terhelheti, ez a jogszabály azonban nem alkalmazható azon esetben, ha a hagyatéki vagyonnak a kötelesrészen felüli jövedelme az özvegy tisztességes ellátására nem elegendő; már pedig az alperes eltartására az egész hagyatéki vagyon jövedelme szükséges. * * = Ad. I. V. ö. Magúnjogi Dlár II. 53., 54., 214., III. 3., 38., 60., 175., 203., IV. 83., 130., 131., 13-2., 218., V. 52., 108., 152., 179., V. 57. számú esetekkel és jegy?eteikkel. — Ad. II. V. ö. Magánjogi Dlár I. 103 T 15b , II. 8-2., III. 61., 118., IV. 189., VI. 5., 6. sz. esetekkel és jegyzeteikkel 113. Az 18W. évi VIII. tcz. 18. §-ából nem következik, hogy az özvegyi jog a lakház és belsőségre vonatkozólag is feltétlenül korlátozható volna; hanem az özvegyet az idevágó tcz. 18. §-a esetébem