Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 163 (Ouria 1913 ápr. 22. 4699/912. sz. a. I. p. t.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: K. P. a végrendeletnek czimzett eredeti magyar okiratot sajátkezüleg aláirta, de magyarul nem tudott. H. J. vallotta, hogy ezen okiratot a végrendelkező az ő őrizetére bizta, mivel őt nevezte ki végrendeleti végrehajtónak, de H. utóbb M.-róI eltávozván, az okiratot végrendelkezőnek visszaadta. A végrendeleten két záradék van, az egyik a végrendelet kiállításával egyidejűleg kelt, a másik K. P. elhalálozása előtt. Ezekből kitűnik, hogy K. P. a második záradékot azután, hogy A végrendeletet visszakapta, csakis azért irattá a végrendeletre, hogy azzal a régebben tett végrendelkezését megerősítse. Minthogy pedig ez a második záradék semmi uj rendelkezést nem tartalmaz, de azt a végrendelkező alá nem irta, az a végrendelet érvényességének elbírálásánál figyelembe nem jöhet. A végrendelet alaki kellékei tehát az első záradék szerint birálandók el s ennél a törvényszék helyesen alkalmazta az 1876. évi XVI. tcz. 6. §-át, habár a törvény arról nem intézkedik, mi történjék akkor, ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, a hasonszerüségnél íogva megfelelően azok az alakszerűségek alkalmazandók, mintha az okiratot a végrendelkező olvasni tudás hiányában maga el nem olvashatta volna. A 6. §. megköveteli, hogy a végrendelet a végrendelkező előtt, ha ez olvasni nem tud, felolvastassék. Ez a rendelkezés az esetben, ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, megfelelően csak ugy alkalmazható, hogy a végrendelet szövege neki a tanuk jelenlétében meglolmácsoltatik, mert magából a felolvasásból meg nem tudhatná, hogy mit tartalmaz az okirat. Helyesen döntött az elsőbiróság, midőn a végrendeletet érvényesnek kimondotta. (1912 jun. 11. 940/912. P. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. * * = Az 4876:XVI. tcz. 6. §-ának rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha a különben irni tudó végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, mert a végrendelet nyelvét nem értő, bár különben irni ludó végrendelkező az Írástudatlan végrendelkezővel egy tekintet alá esik. Magánjogi Dtár I. 101. — V. ö. Magánjogi Dtár IV. 215., 240., 241., V. 83., 120., VI. 48., 196. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 11*