Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 1'23 a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megel5zőleg igazolási keresetét beadta. Staud: 466. lap. — V. ö. Magánjogi Dlár II. 177. sz. esetlel. 81. Ha a felebbezés a határidő lejárta előtti napon a bíróság székhelyétől oly távolságra fekvő helyen adatott postára, hogy annak kellő időben való megérkezése a rendes postai közlekedés és kezelés mellett várható volt: a felebbezésnek elkésett megérkezése nem vezethető vissza a képviselő vétkességére, és igy mulasztása vét lennek tekintendő. (Ouria 1913 február 26. 1/1913. H. sz. a.) A kir. Ouria mint felülvizsgálati biróság: A íelebbviteli bíróság végzését részben és aképpen változtatja meg, hogy a kért igazolásnak helyt ad, a felebbezést elfogadja és ennek folytán a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete elleni felebbezés a per adatai szerint 1912. évi október hó 28. napján d. u. két óráig volt beadandó. Felperes azt 1912. évi október hó 27. napján d. e. 11 órakor sürgöny-levélben Nagybecskereken adta fel postára a liteli kir. járásbíróság czimére, és ez a levél Tilelen 1912. évi október hó 28. napján d. u. három órakor volt és igy elkésetten érkezeti a kir. járásbirósági jegyzői irodába. Minthogy a levél feladási helye a kir. járásbíróság székhelyétől alig 30 — 31 km. távolságra fekszik és ennélfogva a levélnek rendes postai közlekedés és kezelés mellett az emiilett határidő előtt a kir. járásbírósághoz meg kellelt volna érkeznie és ebből kifolyólag a későn történt kézbesítést nyilvánvalóan valamely előre nem látott szállítási vagy kezelési akadály okozhatta és ezért felperesnek mulasztása vétlennek lévén tekintendő, az igazolási kérelemnek a S. E. 57. §-a értelmében helyt adni és a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. * * = Perjogi szempontból a félnek vagy ügyvédének ténykedéséből keletkezett mulasztás vétlen akkor, ha az a ténykedés rendes körülmények között a czélba vett eredményre vezetett volna. Dtár III. f. XIV. 103. — V. ö. Magánjogi Dlár I. 63., IV. 204., VII. 47. sz. esetekkel és jegyzeteikkel.