Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 71 felperesek jogelőde az épület lebontására abból az okból köteleztetett, hogy az engedélyezett épületet az eredetileg meghatározott mértéknél hosszabbra építette, hogy az az épület tűzveszélyes és az utczai közlekedést akadályozza; sem pedig ugyané városi tanácsnak ez ügyben hozott további határozatai, melyekkel az előbb emiitett határozat végrehajtása elrendeltetett és foganatosíttatott, nem voltak birói utón megtámadhatók. Ezek a közigazgatási határozatok azonban nem zárják el a felpereseket, mint a néhai B. í. örököseit attól, hogy az általános jogelvek alapján az épületnek elrendelt lebontása által szenvedett káruk megtérítését birói uton követelhessék. A csatolt közigazgatási ügyiratokból kitűnik, hogy felperesek jogelőde a kérdéses épületet tervek bemutatása mellett, a városi tanácstól nyert engedély alapján még az 1891. évben emelte, hogy azt ugyanakkor hatósági engedélylyel használatba vette és azóta az 1906. évig, tehát 15 éven át kifogás nélkül használta. Nyilvánvaló tehát, hogy amennyiben igaz volna is az, hogy felperesek jogelőde azt az épületet az eredetileg meghatározott mértéknél valamivel hosszabbra építette, azt a hatóság, mint közlekintetbe nem ütközőt, tűrte és elnézte. Ugyanazokból a közigazgatási ügyiratokból és magának az alperesnek perbeli előadásából továbbá az is kitűnik, hogy amenynyiben az épület lebontása lüzrendőri és közlekedési okokból az 1906. évben szükségessé vált, az nem az építtető tulajdonos hibájára, hanem egyedül arra vezethető vissza, hogy a kérdéses épület körül, mely előbb szabadon és egyedül állolt, azóta házak építtettek és ennek folytán a kérdésben forgó felperesi épület részben a szabályozási vonalon kívül is esett. Minthogy a fentiek szerint ez esetben az épület lebontását közérdek tette szükségessé és igy voltaképen kisajátításnak lett volna helye, az pedig csak teljes kártalanítás mellett történhetik : ezeknél fogva a felperesek az épület lebontásával nekik okozott kár megtérítését jogosan követelhetik. A másodbiróság Ítélete tehát annyiban, amennyiben az aiperes kártérítési kötelezettsége megállapittatott, ezekből az okokból hagyatott helyben. A kártérítési összeg megállapítására nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatott helyben, erre vonatkozó indokaiból és azért, mert a 2325/1891. számú határozat szerint felperesek jogelődének az épület használata csak korlátoltan engedtetett meg olyíormán, hogy a szoba nem rendes lakásul fog használtatni, bolt nyitása pedig engedélyezve nem lévén, annak használata hatóságilag be volt tiltható ; ily körülmények közt pedig a felperesek az épület akkori értékénél többet az alperestől jogosan nem követelhetnek.