Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

50 Magánjogi Döntvénytár. biztosított fenti jogkedvezményt a törvényhozó ahhoz a feltételhez is kötötie volna, hogy az egy éven belül kért végrehajtás azon egy éven belül foganatosittassék is, a törvényben alapot találni egyáltalán nem lehet. A fentiekből folyóan nem kétséges tehát, hogy a Vhn. 31. §-a alapján kért s a kérés folytán esetleg ezen egy éven belül el is rendelt végrehajtás foganatosításánál, — ha az ezen szakasz rendelkezése szerint a végrehajtás kérelmezésére előirt egy év eltelte után foganatosittatik is, — nem a Vhn. uj, hanem az 1881. LX. tcz. régi rendelkezései nyernek alkalmazást. Ez esetre ennélfogva a Vhn. kifejezett rendelkezést tartalmaz. Egyáltalában nem intézkedik azonban a Vhn. arról, hogy abban az esetben, amidőn a végrehajtás a Vhn. életbelépte előtt már el volt rendelve, de az 1909 augusztus 25 ike után foganatosittatik, a foganatosításnál melyik törvény, a Vhn., avagy az 1881 : LX. tcz. rendelkezései nyerjenek alkalmazást? A törvénye hézagának pótlása végett tehát a hasonszerüséghez kell folyamodni, amire ha figyelembe vétetik a Vhn.-nak érvényben levő előbb említett kifejezett rendelkezése, a kellő alap meg is van. Nem lehet ugyanis a törvényhozóról feltételezni azt, hogy azon hitelezőt, kinek javára a* végrehajtás még a Vhn. kihirdetése, illetve életbelépte előtt elrendeltetett, kevesebb jogkedvezményben kívánta volna részesíteni mint azt, aki a 31. §-ban megkívánt előfeltételek fenforgása mellett a végrehajtást csak a törvény kihirdetésétől számitolt egy éven belül kérelmezi. És minthogy az esetek hasonlók és az okok is ugyanazonosak: a Vhn. 31. §-ában kimondott, fent kifejtett jogszabálynak ezen esetre való kiterjesztése és alkalmazása is indokolt. Ha ennélfogva a végrehajtás a Vhn. életbelépte előtt el volt már rendelve, nem kétséges, hogy az, az 1881: LX. tcz. 23. §-ában meghatározottt elévülési időn belül a Vhn. hatályba lépte után is, az 1881: LX. tcz. rendelkezései szerint foganatosítandó. Ezt az álláspontot az 1908. évi 19900. I. M. szám alatt kibocsátott rendelet sem erőtleniti meg, mert ennek 2-ik §-a a kérdésben forgó esetről egyáltalán nem intézkedik. Első bekezdése ugyanis csak a Vhn. hatályba lépte előtt már foganatosított végrehajtásról tesz említést, az a kijelentése pedig, hogy az ezen időben foganatosított végrehajtás alapján szerzett zálogjog érintetlen marad, nem egyéb, mint annak az érvényben levő általános jogelvnek a kifejezésre juttatása, hogy a törvénynek visszaható ereje nincs, minélfogva az uj törvény a szerzett jogokat nem érinti. De nem tartalmaz ily vonatkozású rendelkezést a hivatko-