Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. kössé, özvegyét pedig íia elhalálozása esetére utóörökössé tette és a hagyatéki tárgyaláson a fiu és az özvegy örökösödési igényeiket egyezségileg rendezték, anélkül, hogy a fiu elhalálozása esetére végrendeletileg biztosított utóörökösödési jogát az özvegy érvényesítette volna : a fiu később bekövetkezett elhalálozása után ennek hagyatékára az apa özvegye végrendeleti utóörökösödési jogát többé nem érvényesítheti. Magánjogi Dlár VI. 11. — V. ö. Magánjogi Dlár II. 41., 111., 167., III. 132, 133., 172., 174., 202., 227., IV. 87., 94., 95., 115., 18S., 187., V. G{j., 81. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 26. A törvénytelen gyermek és anyja közt fenforgó vérségi és rokonsági kapcsolatból következik, hogy a törvénytelen gyermek hagyatékában — leszármazók hiányában — az előbb elhalt anyja iogán az anyának mind törvénytelen, mind törvényes gyermekei, vagyis örökhagyó testvérei örökölnek. (Curia 1911 deczember 28. 2892/1911. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. indokok: Régi jogunknak megfelelően a törvénytelen gyermek és anyjának többi (ugy törvénytelen, mint törvényes) gyermekei közt törvényes öröklési kapcsolat nincsen ugyan, minthogy azonban a kir. Curia már 6271/92. sz. Ítéletében azt mondotta ki, hogy midőn a törvénytelen gyermek végrendelet és leszármazók nélkül hal el, vagyona törvényes öröklés alapján az anyára és ennek életben nem léte esetén a tőle leszármazókra száll; később, jelesül a 6381/903. és fí884/904. sz. Ítéleteiben pedig a kir. Curia a törvénytelen gyermek után az anyai oldalági rokonoknak az öröklési jogát is elismerte; és minthogy a kir. Curia 79. sz. döntvénye értelmében az anya után való öröklés tekintetében a törvénytelen és törvényes gyermekek közt korábban fennállott különbség többé fenn nem forog: az ezen ítéletekben megnyilvánuló alapfelfogás, valamint öröklési jogunkban — az özvegyi jogot kivéve — különben teljes mértékben érvényesülő kölcsönösség és viszonosság elve alapján a jelen esetben is helyesnek kellett elfogadni az alsóbiróságoknak a vérségi köteléknek is megfelelő ama jogi álláspontját, mely szerint a törvénytelen származású örökhagyó után az örökség megnyíltakor már életben nem levő anyának többi és pedig részben szintén törvénytelen, részben törvényes gyermeke van egyenlő arányban hivatva az öröklésre ; a fenti okok alapján a kir. tábla ítéletét,