Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)
Magánjogi Döntvénytár. .35 Ezt a kérdést a törvényszék az alperes javára döntötte el a Curiának 63. sz. döntvénye alapján s azon alapon, hogy nincs hatályban levő oly törvényes rendelkezés, amely az országban az illetékes megyés püspök engedélyével megalakult koogregáczió letelepedését és működését az államhatalomtól külön kikérendő engedélytől tenné függővé. A Curia 63. sz. döntvénye kimondja, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek és egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó iigynevezelt «holikézről» szóló törvények, nevezetesen az 4498.' évi LV. és LXV., az 1647. évi XVII. és 1715. évi XVI. tczikkek a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. A döntvény indokolásának végső bekezdésében azonban megjegyezietett, hogy a jelen határozat csakis a «holtkézrőb szóló törvényeken alapult szerzésképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzeteknek saját rendszabályaikból vagy egyáltalán a befogadás hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Már pedig vannak olyan magyar törvények, a melyek a szerzetesrendek befogadását — tekintet nélkül a fogadalomra — királyi engedélytől és az országgyűlés hozzájárulásától tették függővé, s egyedül a beczikkelyezett rendeknek adlak jogot arra, hogy az országban világi javakat bírhassanak. Nevezetesen az 1715. évi CII. tcz. a kamalduli s a foglyok megváltásáról nevezett szent háromság szerzetes rendeket, valamint az Isten anyjáról nevezett szerzetesek kegyes tanitórendjét heveiteknek nyilvánította, habár azok királyi hatalommal is behozhatók volnának, s őket fekvő jószágok bírására feljogosította. Kimondatott továbbá az is, hogy: «a jövőre pedig a szerzetesek testületeit és zárdáit, bármiféléket is, az ország szüksége s a királyi Felség engedélye nélkül szaporítani nem szabad», vagyis bármiféle szerzetesek testületei és zárdái szaporittatni nem fognak. Ugyanezen tczikknek hasonlatosságára hivatkozva s az abban meghatározott jogokkal fogadta be az 1723. évi XCVI.tcz. a verescsillagos keresztes ispotályosok rendjét a kapuczinusok, irgalmas barátok, a bold. Szűz Mária szolgái, a sarus és mezi:lábos karmeliták s a pálosok szerzetesek rendjeit s az orsolya szüzek társulatát is. Ezen törvényeket különösen pedig az 1715. évi CII. tcz.-nek a szerzetesrendek jövőben való befogadására vonatkozó rendelkezéseit sem későbbi törvény meg nem szüntette, sem a kir. Curiának 63. sz. döntvénye nem érinti. Törvény szerint tehát csakis azok a bárminő nevezetű szerzetesrendek tekinthetők ingatlan javak szerzésére és bírására képes jogi személyeknek, amelyeket Magyarországba a törvény3*
