Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

30 Magánjogi Döntvénytár. igának a Cs.-sz— i hitbizományban való várományosi joga, az alapító okiratok alapján meg nem állapitható. Ugyanis a cs.-sz—i hitbizomány alapítását jóváhagyó királyi megerősítés kifejezetten a galántai gr. E.-ak fiatalabb f—i ága, vagyis IV. F. fiának iíj. V. F. állal előterjesztett arra a kérelmére vonatkozik, hogy a III. F. tárnokmester három fia közt 1762 jan. 25., valamint közte és II. M. fiai id. F. és J. közt 1793 szept. 10., illetve 1799 ápril. 21-én létrejött kétrendbeli egyezségben felsorolt javakban alapított kettős majorátus: egyik tudniillik T. és G. uradalmakon, T. és V.-n, ideértve a G. pusztát, M. gr. testőrkapitány idősebb ága, tehát elsősorban az idősebb g—i gróf E. F. részére, a másik majorátus pedig Cs. és Sz—ben F. gróf néhai m. k. udvari kanczellár fiatalabb ága, vagyis elsősorban az ifj. g—i E. F. részére, valamint az ezen ágakból (ex hisque lineis) az elsőszülöttség rendé szerint leszármazók részére állandósittassék. Ezzel a kir. jóváhagyással megerősített alapítólevélnek a határozott rendelkezésével a hitbizományi jogutódlás rendje véglegesen szabályozást nyervén, az a körülmény, hogy J. országbíró ós F. tárnokmester az 1747-ben és 1753-ban kelt végrendeleteikben ettől a kir. jóváhagyással ellátott alapító levélben foglalttól eltérő jogutódlási rendet állapítottak meg s hogy a kir. jóváhagyást kérő grófok az 1799 április 21-iki egyezségükben kijelentették, hogy néhai gróf E. I. országbírónak és nagyapjuknak gróf E F. tárnokmesternek minden rendelkezését és szerződését, amennyiben azok megváltoztatva nem lettek, jóváhagyják, nem szolgálhat alapul arra, hogy a cs.-sz—i alapító oklevélnek a hitbizományi jogutódlás rendjére vonatkozó szövege kiterjesztően magyaráztassék, egyrészt azért, mert a hitbizományi intézmény különleges jogi természeténél és rendeltetésénél fogva, ilyen kiterjesztő magyarázatnak helye egyáltalán nem lehet; másrészt azért sem, mert habár a J. országbírónak 1747-iki végrendeletének azon intézkedéséből, hogy G., T. és Cs. uradalmakból alakítandó majorátus az ő fiágának kihalása esetén testvérének III. F. tárnokmester ágának bírálásába jusson, megállapítható, hogy akarata arra irányult, hogy G—n és T—n kívül Cs—ben is testvérének III. F. tárnokmesternek minden ága, tehát II. M. testőrkapitány ága is, melvhez hat- és nyolczadrendü felperesek is tartoznak, hitbizományi utódlási joggal birjon; mindazonáltal J. országbírónak ez a végrendelkezési akarata fentartottnak és a jogutódok által elfogadottnak a jóváhagyást nyert alapító oklevélbe teljes szövegében történt felvétel hiányában már csak azért sem tekinthető, mert mindazon javak, amelyekről J. országbíró és III. F. tárnokmester végrendelkeztek, a jogutódaik