Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 19 A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert az 1886: VII tcz.-nek az 1874: XXXV. tcz. 78. §-át kiegészítő 26. §-a, mely szerint: «a közjegyző jogosítva van, tolmács alkalmazása nélkül is, magyar nyelven venni fel az okiratot oly felekkel, kik a magyar nyelvet nem értik, ha a közjegyző a felek által értett nyelven okiratot felvenni jogosítva van» s mely szerint dly esetben a közjegyző az okirat záradékában jogosítványára való hivatkozással az okiratnak a felek által értett nyelven történt megmagyarázását bizonyítani tartozik® ; arra nézve, hogy a kir. közjegyző az okiratnak a felek által értett nyelven történt felvételét igazoló jogosítványára az okiratban hivatkozzék, kötelező rendelkezést nem tartalmaz és ilyen kötelező rendelkezés az 1886. évi VII. tcz. 26. §-ában csak arra az esetre tekintettel foglaltatik, ha az okirat a felek által nem értett magyar nyelven vétetik fel, következésképp az örökhagyó anyanyelvén felvett köz- és fiókvégrendelete alaki érvényessége ellen e részben emelt alperesi kifogás alaptalan és felperesnek az örökhagyó hagyatékára támasztott öröklési igénye, minthogy örökhagyó örököséül végrendeletével elsőrendű alperest tette, meg nem áll és mert P. M. kir. közjegyző tanúvallomásában kimutatván, hogy végrendeleteknek német nyelven való felvételére jogosult volt; az, hogy a végrendeletek felvétele alkalmával nála alkalmazott V. E. közjegyzőnek volt-e ugyanolyan jogosiiványa, közömbös. (1911 szeptember 25. 1812/911. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét, mellőzve azt az indokot, hogy a fiókvégrendelet érvényességének szempontjából közömbös az, vájjon az azt közjegyzői helyettesi minőségben felvevő V. E. okiratoknak német nyelven való felvételére jogosult volt-e, felhívott és felhozott indokaiból és még azért is helybenhagyja, mert a jogügyletek s illetve az azokról kiállított okiratok alaki érvényessége szempontjából megállapított kellékek tekintetében kiterjesztő magyarázat helyt nem foghat; következésképp az 1886: VII. tcz. 26. §-ában foglalt kötelező rendelkezés, az örökhagyó anyanyelvén felvett okiratok alaki érvényességét nem érinti, és mert P. M. kir. közjegyzőnek a vonatkozó igazságögyminiszteri rendeletre való hivatkozással tett vallomásával bizonyítottnak vehető, hogy a nála helyettesként alkalmazott V. E. okiratoknak német nyelven való felvételére jogosult volt; de amennyiben ilyen jogosítvány hiányából az 190fi okt. 12-én készített fiókvégrendelet érvénytelenittetnék, ez a körülmény az 1906 október 10-én különben szabályszerűen felvett végrendelet •érvényességét nem érintené; mert magában véve az a körülmény, hogy abban az örökös keresztneve tévesen jelöltetett meg, a vég2*