Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)
44 Magánjogi Döntvénytár. A kiskorú L. I. P.-ra hárult örökrésznek az alperesre való átszállása tehát csak az örökhagyó ily értelmű kifejezett végrendeleti intézkedése alapján volna megállapítható, ilyennek azonban nem fogadható el a végrendeletnek az a kijelentése, hogy az örökhagyó vagyonából testvéreit és édes anyját kitagadta, mert ezzel még nihcs határozott kifejezés adva annak, hogy a kiskorú L. I. P. után az örökséget az alperes kapja meg. Ezek szerint nem lévén megállapítható az, hogy az örökhagyó hagyatékának a kiskorú gyermekére szállott felerészéről rendelkezett s arra nézve az alperest utóörökösül kinevezte volna: a hagyatéknak erre a felére nézve a törvényes öröklés áll be és erre nézve helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy ezt a vagyont illetően a vagyon eredetének megfelelő felszálló öröklésnek van helye. A tiszafüredi 1770. sz. betétben felvett ingatlanokból továbbá az 1768. sz. betétben A III. 6—10., illetve A V. 1 — 5. sorsz., A IV. II, 2. sorsz. és A III. 17. sorsz. a. felvett ingatlanokból a hagyatékhoz tartozó részt özvegy L I.-né B. L. elsőrendű felperes egészben a maga részére kérte megítéltetni azon az alapon, hogy azok az ő tulajdonát képezik és a betétszerkesztés alkalmával minden jogczim nélkül kerültek az örökhagyó birtokába. Ezt az állítást azonban a válaszhoz W), X) Y) és Z), a. csatolt okmányok és a beszerzett telekkönyvi iratok megczáfolják, amenynyiben ezekből kitűnik, hogy a tulajdonát képezett ezeket az ingatlanokat az elsőrendű alperes maga ruházta át visszteher nélkül a gyermekeire, az örökhagyó végrendelete tehát ezekre a tulajdonába jutott ingatlanokra nézve is hatályos és annak a körülménynek, hogy ezek az ingatlanok az elsőrendű felperesről hárultak az örökhagyóra, hatálya csak annyiban van, hogy a L. I. P. után törvényes öröklés czimén a végrendelettel az alperesre nem hagyott felerészökben az elsőrendű felperesre szálIának vissza. Ugyanez áll a hagyatékhoz tartozó ingóságokra nézve is és ennélfogva ezeknek az ingatlan részeknek és ingóságoknak felerésze a felpereseknek egyértelműen előterjesztett kérelme folytán az elsőrendű felperesnek voltak megítélendők. Az ingóságok azonban természetben megoszthatók nem lévén, az alperes azok értéke felerészének az elsőrendű felperes részére az örökhagyó elhalálozása napjától járó törvényes kamataival együtt leendő megfizetésére volt kötelezendő. Merőben téves az alsóbiróságoknak az az álláspontja, amely szerint az elsőrendű felperesnek leánya az örökhagyó után az arra tőle szállott vagyonból kötelesrészt ítéltek. A kölelesrészre való jogosultság ugyanis a törvényes öröklésre