Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

184 Magánjogi Döntvénytár. ugyanezen tcz. 172. §-a alapján a hagyomány erejéig kártérítési igényt támaszt. A lefolyt perek ítéletei szerint örökhagyó végrendeletei azért lettek érvényteleneknek kimondva, mert a kir. közjegyző a szolgálatában állókat alkalmazott tanukul, s mert bár a végrendelkező csak a bunyevácz nyelvet értette, melyen a kir. közjegyző okiratot felvenni jogosítva nem volt, a magyar nyelven felvett végrendeletnél hites tolmácsot nem alkalmazott. A közjegyző elleni kártérítési kereset előzetes fegyelmi eljárás nélkül elbírálható, azért alaptalan az alperesnek az az érvelése, hogy a keresetet fegyelmi eljárásnak kellett volna megelőznie. Elsősorban azt vitatja alperes, hogy a végrendeletek az ő mulasztása és hibája nélkül is érvénytelenek lettek volna a végrendelkező elmebetegsége okából. A végrendelet érvénytelenítési perben azonban a végrendelkező épelméjüsége lett megállapítva. Helyt kellett adni a bizonyításnak arra, hogy a végrendelkező a végrendeletek készítésekor szabad elhatározási képességgel birt-e. A tanuk vallomásából ezúttal is megállapítandó volt, hogy a végrendeletet a végrendelkező elmebetegsége miatt érvényteleníteni nem lehet. A perben döntő az, hogy mily alapon érvénytelen az a végrendelet, amelylyel a végrendelkező az előző végrendelet intézkedéseit visszavonta és megsemmisítette, s amelyben felperes hagyományosként jelentkezik. P. I. és M. I. végrendeleti tanuk vallomásuk szerint a végrendeletet készítő közjegyzőnek fizetéses alkalmazottjai voltak. Az, hogy ezek napidijasok voltak, a szolgálati viszonyon nem változtat, ugy az sem, hogy ezen tanukat nem az alperes fogadta fel és fizette, hanem a bejelentő helyettese, a végrendeletet készítő dr. M. A. Az sem bír megállható alappal, hogy a végrendelet, ha mint közvégrendelet megdől, megáll, mint magánvégrendelet, mert a szükséges három tanú hiányzik, amennyiben magánvégrendeleten a közjegyző két tanút nem helyettesit. Ekként alperes a végrendelet készítésénél az 1874 : XXXV. tcz. 72. § ának e) pontjában előirt rendelkezést be nem tartotta. Az is bizonyítva van, hogy alperesnek bunyevácz nyelven okirat kiállítására jogosítványa nincs, ezt a hiányt nem pótolja az, hogy a végrendeletet készítő helyettese a bunyevácz nyelvet beszélte, minthogy a végrendelkező magyarul nem beszélt és alperes a végrendelet készítésekor hites tolmácsot nem alkalmazott ; ezekből következik, hogy alperes a végrendeletnek irásba foglalásakor megsértette az 1874 : XXXV. tcz. 78. §-ának rendelkezését.