Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár, a felebbezési bíróság lényként azt állapította meg, hogy az alperesek 1911 szeptember 30-án, tehát 28 nappal a felperes megbízottjának az adófizetésre vonatkozó B) a. lávirali fölszólítása és 22 nappal a közjegyzői uton történt felmondása után mintegy 9700 K köztartozással voltak hátralékban, amely összegből a felperes felmondása után, 7690 korona tőkét és a késedelmi kamatot megfizették, 2000 koronával pedig még most is tartoznak. Mivel pedig a haszonbérleti szerződés 23. pontjában a haszonbérbeadó fentartotta azt a jogát, hogy a haszonbérleti jogviszonyt a haszonbér és egyéb fizetések és elvállalt kötelezettségek bármely elmulasztása vagy nem teljesítése esetében a szerződésben megszabott lejárat előtt is megszüntetheti; mivel állandó bírói gyakorlatunk szerint az adófizetés elmulasztásának ilyképpen kikötött jogkövetkezménye azonos joghatályu a haszonbér pontos megfizetésének elmulasztásáéval, mivel az alperesek tartozása már összegénél és a hátralék hosszú idejénél fogva is a szerződés súlyos megszegését jelenti: a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn nem adott helyt a felperesnek a haszonbérleti jogviszony felbontására irányuló kereseti kérelmének. Téves a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek némileg jóhiszemmel maradtak adósok az adóval, mert ennek összege nem volt egészen tisztázott, mert a bérelt terület egy része után nem is járt adó, mert továbbá a felperes elnézté az adófizetés negyedévenkénti igazolásának elmulasztását és végül mert az alperesek óvadéka bőven fedezte az alperesek adótartozását. A megállapított tényállás szerint ugyanis az a terület, amely után az adófizetés kötelezettsége kétes volt, 12 holdat tett ki, a bérelt területnek tehát aránytalan kis részét; kétség esetében tehát az alperesek a reájuk nézve legkedvezőbb felfogással is, legfölebb ezzel a csekély adóösszeggel maradhattak volna hátralékban, nem pedig a nem vitás területű többi ingatlan adójával. Ámde ez a kétség is megszűnt a C) a. mellékelt, 1909. évi január hó 14 én fölvett és kizáróan az Abbazia-puszta adójának megállapítását tárgyazó jegyzőkönyvvel, amelyben a peres felek hoszszas tárgyalás után megállapodtak abban, hogy az alperesek adótartozása (vízszabályozási járulékkal együtt) 9451 K 93 l-t tesz, továbbá a 67. a. csatolt 1910 ápiilis havában létrejött pótszerződéssel, amely egyezségileg állapítja meg a bérelt terület egyrészének eladása után fönmaradt térfogatát ugy, hogy e két időponttól kezdve az alperesek megszűntek jóhiszemű adósok lenni. De különben is akkor, amikor az adófizetés a bérlő kötelezettsége : ő tartozik a legnagyobb gondossággal nyilvántartani az általa fizetendő adó összegét és annak esedékességét s az