Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

146 Magánjogi Döntvénytár. 89. 18 éves leánynyal szemben atyjának tartási és kiházasitási kötelezettsége fenn nem állván: az ilyen leány az atyját a vasút üzemében ért halált okozó balesetért kártérítést nem követelhet. (Ouria 1912 ápril. 1. 3564/911. sz. a. VI. p. t.) A szolnoki kir. törvényszék: A kártérítési kötelezettség megállapítása mellett kötelezi alperest, hogy felperes részére 300 K tőkét fizessen meg, ezt meghaladó keresetével a felperest elutasítja. Indokok: A felperes apja az alperes vasút üzeménél életét vesztette; alperes kártérítési kötelezettségét az 1874 : XVIII. tcz. 1. §-a értelmében meg kellett állapítani, mert az idézett § ban foglalt mentesítő körülmények valamelyike is fenn nem forog. A birói gyakorlat szerint 18 éves leánygyermek tartásáért és neveléséért járadék meg nem Ítélhető, mert az a vélelem, hogy ilyen korban már a gyermek önmagát képes eltartani, igy tehát e czimen felperes részére semmi sem volt megítélhető, mert nem bizonyította, hogy még ebben a korban is az apja lett volna kénytelen eltartani. Tekintve azonban, hogy a leánygyermekeknél a szülők tartási és nevelési kötelezettsége a kiházasitással nyer befejezést, hogy a legszegényebb szülő is ellátja a gyermekét a férjhezmenetelekor a szükséges háztartási eszközökkel, ruhákkal s hogy felperes ettől a baleset folytán elesett, kétségtelen, hogy kiházasitás czimén kártérítési igénye van. Felperes apja 45 éves munkabíró ember volt 800 \í évi fizetéssel, melyhez mint mozdonyfütőnek mellékilletményei is jártak ; a törvényszék ugy találta, hogy felperes apjának társadalmi állása és évi jövedelmével 300 K értékű kiházasitás adása áll arányban. (1910 okt. 1. 11,959/910.) A budapesti kir. tábla: A felperest keresetével teljesen elutasítja. Indokok: Az 1874 : XVIII. tcz. 2. §-ának 2. pontja szerint az ott megjelölt azon esetben, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva volt köteles, ennek tartási és neveltetési költségeit, amennyiben ezek a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vaspálya-vállalat megfizetni tartozik. Minthogy azonban a felperes az apját ért baleset idején már