Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 135 A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperest K. Gy.-né D. M másodrendű alperes elleni keresetével elutasítja, egyéb részében a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: D. M. másodrendű alperes, mint az örökhagyónak öröklésre hivatott egyik leszármazója, csak abban az esetben volna felelős a felperes kötelesrészéért, ha örökhagyótól oly ajándékban részesült volna, mely az ő örökrészét meghaladja: ez az eset azonban fenn nem forog: ugyanis nevezett alperes és férje a per adatai szerint a zsolna-tarnai 22. sz. telekjegyzőkönyvi ingatlanokat kapták az örökhagyótól, amelyeknek az értéKe, a szakértői becslést véve alapul, 696 K-t tesz, amelyből egyenlő felerész, 348 K esik egyik félre. Ezen becsérték kiszámításánál tekintettel arra, hogy a zsolnatarnai 22. sz. telekjegyzőkönyvben 49., 51. és a 260. sz. telekjegyzőkönyvben 54. hrsz. a. foglalt, s az alpereseknek nem közös tulajdonát képező belsőségek együttesen lettek 500 K-ban megbecsülve a szakértők által, a kir. Curia figyelemmel arra a körülményre, hogy az együttes felbecslésből azt kell következtetni, hogy ezek a belsőségek minőség és értékre nézve egymástól nem különböznek, az összértéket képező 500 K-t a tulajdoni arány szerint osztotta meg az alperesek között s igy állapította meg az alperesekre jutott ajándékozott vagyonok értékét. Sz. F. alperes ezen számítást véve figyelembe, a zsolnatarnai 85., 129., 130. és 260. sz. telekjegyzőkönyvi ingatlanokban 733 K ajándékban részesült, amennyiben a kir. Curia a terhek számítására nézve, a másodbiróság álláspontját fogadja el azzal az eltéréssel, hogy a 100 K temetési költséget sem állapítja meg teherként, mivel erre az alperesek egy 100 K értékű lovat kaptak örökhagyótól. A kötelesrész kiszámításának alapját tehát, az alpereseknek juttatott ingatlanok összértéke 1429 K és a felperesnek hozományul adott 100 K értékű bor képezi; összesen 1529 K, amelyből a felperes kötelesrésze (egyhatod rész) 254 83 K, amire a felperes kapott hozomány czimén 100 K-át, jár még neki 154 83 K. Ezek szerint kétségtelen, hogy D. M. alperes, aki az 1881 : LIX. tcz. 35. §-a alapján az elsőrendű alperes (férje) felebbezéséhez csatlakozottnak vétetik, örökrészét (509 66 K) meghaladó ajándékban nem részesült, igy ellenében a felperest keresetével elutasítani s ez irányban a másodfokú biróság ítéletét megváltoztatni kellett. K. Gy. első- és Sz. F. harmadrendű alperesekre nézve azonban a másodfokú biróság ítéletét helybenhagyni kellett: mert habár az alperesek nem is állanak az örökhagyóval örökségi kapcsolatban, mégis mint az örökhagyónak vejei, tekin-