Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

132 Magánjogi Döntvénytár. hanem amiatt is, mert az okirat nyelvét — a magyart — a vég­rendeleti tanuk sem értették. A felperesnek ezt az állítását az alperes nem tagadta. Ilyen körülmények közölt az örökhagyó végrendelete érvény­telen. Az 1876: XVI. tcz. 21. §-a illetve az 1874: XXXV. tcz. 82. §-a érteimében ugyanis a kir. közjegyző által felveendő vég­rendeletek tekintetében, a közjegyzői törvény 82. §-ában külön megállapított érvényességi kellékeken felül, mint további érvé­nyességi kellék, szükséges azoknak az érvényességi kellékeknek a megtartása is, amelyek a közjegyzői okiratokra előszabva vannak. A most hivatkozott törvény 72. §-a értelmében azonban ezen általános kellékek szempontjából az ügyleti tanukra nézve még különösen az kívántatik meg, hogy közülük legalább az egyik írni és olvasni tudjon, hogy pedig az írni és olvasni tudás csakis az aláirt okirat nyelvére vonatkozhat és ennek következ­tében az emiitett kellékkel bírónak csak az a tanú tekinthető, aki az okirat, a fonlorgó esetben a végrendelet nyelvét birjar magából a dolog természetéből és a törvény rendelkezésének czéljából, nevezetesen abból következik, hogy a lanu csakis abban az esetben képes magán az okiraton a végrendelet alkotásakor igazolni azt, hogy az okiratnak felolvasott tartalma magának a végrendelkezésnek megfelelően van az okiratba felvéve, ha az okirat nyelvén irni és olvasni tud. Ezt támogatja a magánvégrendelet tanúira vonatkozóan az 1874: XXW. tcz. 72. §-ában foglalt rendelkezéssel lényegileg meg­egyező tartalommal az 1876. évi XVI. tcz. 4. §-ának a birói gyakor­latban állandóan követett s a fentebb előadottaknak megfelelő értelmezése is, mert törvényértelmezési szabály az, hogy az. azonos jogi czélt szolgáló hasonló jogintézmények és rendel­kezések lehetőleg azonosan értelmeztessenek. Magából ebből az értelmezésből önként következik, hogy az ügyleti tanú hiányzó nyelvismeretét tolmács alkalmazása nem pótolhatja. Az örökhagyó végrendelete ezen az alapon érvénytelennek mondatván ki, felesleges a felperes által felhozott egyéb érvény­telenségi ok elbírálása. A másodbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete azoknál az okoknál fogva és a törvényes öröklés megállapítására vonatkozóan ugy a perköltséget illetően az elsőbiróság ítéletében foglalt vonatkozó indokok alapján hagya­tott helyben. = V. ö. Magánjogi Dtár III. 130., 201., IV. 94., V. 82., VI. 14. Sí­esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom