Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 127 76. Az olyan végrendelet, melyen a tanuk csak ezt igazolják: a felolvasás után a felek helyesnek ismerték el és aláírták a tanuk jelenlétében* érvénytelen, mert nem felel meg az 1876: XVI. tcz. 6. §-ában előirt érvényességi alakszerűségeknek. (Ouria 1912 február 20. 3994/911. sz. a. I. p. t.) A rózsahegyi kir. törvényszék: T. J. örökhagyó végrendeletét érvénytelennek nyilvánítja. Indokok: Bizonyítva van ugyan, hogy az örökhagyó kívánságára négy tanú együttes jelenlétében a végrendeletet S. J. foglalta írásba, azt az örökhagyó és a négy együtt volt tanú előtt felolvasta, mire az örökhagyó kijelentette, hogy az okirat jól van megírva és megbízta S. J.-t a nevének aláirásával, mindezek megtörténtével a S. J.-n kivüli négy együttesen jelenvolt tanú a végrendeletet egymásután a maga kezével aláirta; mindennek daczára azonban ezen végrendeletet érvényesnek elismerni nem lehetett. Alaptalan ugyan felperesnek az az érvelése, hogy a végrendelet voltaképp átruházási szerződés s mint ilyen már azért is érvénytelen, mert közjegyzői okiratba nem foglaltatott, alaptalan azért, mert az okirat végrendeletnek van czimezve, mert tartalma s a tanuk vallomása szerint örökhagyó kifejezetten végrendelkezni akart és mert a hitves javára szóló magánvégrendelet, ha egyébként a végrendeleti alakiságok szabályainak megfelelő, közjegyzői okirat nélkül is érvényes. Alaptalan felperes érvelése azért is, mert az, hogy az okiratot a végrendeleti örökös is elfogadási nyilatkozatával aláirta, a végrendelet érvényére nem hat ki s ez legfeljebb akkor képezhetné bírói mérlegelés tárgyát, ha a végrendeletet az azt elfogadó alperes támadná meg. Minthogy azonban a végrendeleti tanuk sem a végrendelet szövegében, sem külön záradékban nem tanúsították azt, hogy örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében végakaratának nyilvánította s azt, hogy az okiratot előttük kézjegyével ellátta és azt helyette és megbízásából más irta alá; minthogy a törvény szabad értelmezése mellett sem tekinthető a végrendelet zárómondata: delolvasás után felek helyesnek ismerték el és aláírták a tanuk jelenlétében)) olyannak, amely az alaki kellékek megtartására nézve kétségtelen bizonyítékul szolgálhat; minthogy