Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. indokok: A tanúvallomások alapján a kir. Curia azt állapítja meg, hogy az örökhagjó a magyar nyelvet nem értette s •magyar nyelven irni és olvasni nem tudott. Minthogy pedig a végrendelet magyar nyelven van irva, bár az örökhagyó azt sajátkezüleg irta alá, annak érvényessége az 1876 : XVI. tcz.-nek nem 5. §-a, hanem 6. §-a alapján Ítélendő meg; mert a törvény 6. §-a éppen azért ir elő több követelményt az irni és olvasni nem tudó végrendelkező végrendeletével szemben, mert az ilyen végrendelkező nem tudja a végrendelet szövegének helyes voltát maga ellenőrizni; már pedig ugyanilyen helyzetben van az a végrendelkező is, aki tud ugyan valamely nyelven irni és olvasni, de nem érti azt a nyelvet, vagy ha érti is, nem tud olvasni azon a nyelven, amelyen a végrendelet van irva. A vitás végrendelet azonban nem felel meg az idézett 6. §-ban irt kellékeknek, mert azon a tanuk nem igazolják, hogy az egyik tanú a végrendeletet felolvasta. Ennélfogva a kir. Curia a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította. * * = V. ö. Magánjogi Dtár 1.24.., 77.,* 101., IV. 213., 240., 241., "V. 83., 120. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 49. Jogszabály, hogy a gyermekek, illetve leszármazók javára, habár különböző időben tett ajándékozások a kötelesrész szempontjából az előre adott érték tekintete alá- esnek, következőleg az ilyképen megajándékozottak az ajándékozások sorrendjére való tekintet nélkül a kötelesrész kifizetéseért felelősek ; azonban mig az öröklési kapcsolatban álló leszármazók csakaz örökrészüket meghaladó érték arányában felelnek, addig az öröklési kapcsolaton kivül álló kedvezményezett a részére jutott egész vagyon arányában szavatol a kötelesrésznek megfelelő érték kiadásáért. (Curia 1911. decz. 12. 3513/911. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét részben akkép változtatja meg, hogy első és másodrendű alpereseket az első-