Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. beadványokat, vázrajzokat, terveket készített és terjesztett be, és alperes mindezekért 6000 K dij fizetésére kötelezte magát. Felperes beismerte azt is, hogy az egyes földrészek vevői részére díjazás mellett az adásvevési szerződéseket és telekkönyvi kérvényeket készítette, s azokat a telekkönyvi hatósághoz benyújtotta ; amiből megállapítható, hogy felperes mint alkalmazott kir. telekkönyvvezető ezt a tevékenységet üzletszerűen gyakorolta. Felperesnek ezen tevékenysége részben az 1874: XXXIV. tcz. 39. §-ába ütközik, részben pedig az 1891: XVII. tcz. 39. §-a és az 1869 : IV. tcz. 9. §-a szerint abban az időben volt kir. telekkönyvvezetői alkalmaztatásával össze nem férhető tiltott cselekményként jelentkezik; az ezen alapon támasztott követelés pedig jogszabály szerint birói uton érvényesíthető nem lévén, felperes keresetével helyesen utasittatott el. * * = Ellenben nem tilos és nem ütközik a jó erkölcsökbe a községi jegyzőnek ily irányú magánmunkálata és dijkikötése. Magánjogi Dtár V. 42. 43. Ha az alkalmazottnál mutatkozó csekély pénztári hiány visszatartott fizetésében fedezetet talál: a főnök nincs jogosítva a szolgálati viszony megszűnése után alkalmazottja óvadékát visszatartani. (Curia 1912 január 11. 2417/1911. sz. a. V. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét részben megváltoztatja. indokok: M. E. elsőrendű alperes pénztárnoki óvadéka nem készpénzből, hanem a per vonatkozó adatai szerint a p—i takarékpénztár által 612. sz. alatt kiállított s 600 K tőkebetétet tartalmazó takarékpénztári betéti könyvből és a sz—i általános takarékpénztár által 1214. sz. alatt kiállított 105 K 70 f. tőkebetétet tartalmazó takarékpénztári betéti könyvből állolt s a nevezett alperes és a felperesként fellépett sz—i kerületi munkásbiztositó hivatal között fennállott szolgálali viszonynak a másodbiróság ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint 1904 márczius hó 15-ik napján történt megszűnése után a felperes pénztár tekintettel arra, hogy az elsőrendű alperes terhére ebben a perben megállapított csekély pénztárhiány az elsőrendű alperes visszatartott fizetésében bő fedezetet talált és igy az óvadék a szolgá-