Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 37 •zettre, ellenérték nélkül átruházta; ezzel az ingyenes átruházással tehát az örökhagyó a másodrendű alperest lényegileg megajándékozta ; a visszteher nélkül elidegenített vagyonérték pedig a kötelesrész kiszámításánál mindig számításba veendő ; nincs tehát törvényes ok, hogy az ajándéknak tekintendő, az örökhagyó által 30 éven át teljesített díjfizetésekből alakult s reá nézve már vagyonjogi értéket képviselő életbiztosítási díj számításba ne vétessék, az pedig nem vitás, hogy másodrendű alperes mint kedvezményezett az életbiztosításra 19,570 K-t felvett. (1910 márcz. 15. 276/910. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = A köielesrészbe beszámítandó, amit a gyermek örökösödési részül kap, Dtár uj f. XI. 66.; az üzlet megnyitására az apa által adott összeg, Dtár r. f. XXV. 67.; az apa által fiának adott föld és helyette fizetett adósság, Dtár uj f. XIII. 207.; hozományul adott összeg, Dtár uj f. XXXIX. 52.; ellenben nem számitható be : a lakodalmi költség Dtár uj f. XXVIII. 304.; kiházasitásra fordított költ -égek és állítólag örökrész czimén kapott egyéb értékek, ha azok mennyisége számszerűleg előadva és bizonyitva nincs, Dtár uj f. XXVIII. 305.; ^mit az örökhagyó gyermekének a katonai szolgálat alóli felmentésére költött. Dtár uj f. XXVIII. 311.; az oly szolgáltatás, mely a közös örökhagyó életében, az örökösöknek a közös vagyonban való tartózkodása alatt történt, s amelyre nézve nem jött létre oly megállapodás, hogy azzal a kölelesrész kiegyenlítettnek tekintessék. Magánjogi Dtár I. 227. 23. Örökségi igényen alapuló és osztályos egyezségben megállapított követelés azért, mert annak kifizetésére haladék adatolt, hitelezési ügyletté nem válik és arra az 1883 : XXV. tcz. 19. §-ának a kamatelévülésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. (Curia 1910 deczember 29. 4856/910. sz. a. I. p. t.) A nagyváradi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy felperest kötelezi, hogy elsőrendű alperesnek 25,666 K-t s annak a viszonkereset előterjesztése, 1904 márcz. 16-tól járó 5% kamatát stb fizessen. Indokok: Az A) a. egyezséggel bizonyitva van, hogy felperes a 80,000 K tőke után a kifizetésig utólagos fél évi részletekben 5% kamatot kötelezett fizetni s az 1903 deczember S-ig követelt részletek esedékessé váltak.