Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
34 Magánjogi Döntvénytár. erejéig az alperes nevére átírandó ingatlanokra a zálogjog A. K. felperes javára egyidejűleg bekebeleztessék. = V. ö. Magánjogi Dlár I. 43., 48., HO., 16ü., 173., III. 37., 71., 228., IV. 90., 139., 177., 188. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 20. Végrendelet, melynek alapján az érdekelt fél kötelesrészt kért, utóbb tévedés alapján meg nem támadható. (Ouria 1911 január 12. 4175/910. sz. a. I. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A 7. alatt csatolt per adataiból kitűnik, hogy felperes előzetes perre utasítás folytán a leánya néhai Gy. Zs. által a d—i közjegyző előtt alkotott végrendeletet csupán kötelesrészének sérelme czimén lámadta meg s e perben keresetének hely adatott s a megfelelő kötelesrész megitéltetett, Most már a felperes jelen keresetében ugyanazon végrendeletet azon alapon támadja és kéri egész terjedelmében hatálytalanítani, mert az örökhagyó tévedésben volt aziránt, hogy gyermek nem létében az életben levő szülőt is kötelesrész illeti, amit a végrendeletnek ama kitétele is támogat, hogy «:ezen intézkedésemben kötelesrészre igényt tartható örökösök által korlátozva nem vagyok, minthogy gyermekeim nincsenek;» és hogy ezt a tévedést alperes idézte elő azzal, hogy ugy tüntette fel a dolgot neje előtt, mintha csupán a gyermekek bírnának utána kötelesrész iránti igénynyel, a szülő azonban nem; és hogy az örökhagyó eme téves felfogásának előidézésére az alperes az örökhagyónak beteges és kellő szellemi képességgel nem bíró állapotát rosszhiszeműen használta volna fel. Felperes azonban csak azon esetben léphetne fel sikerrel ezen az alapon: ha ezek az ujabb körülmények a végrendelet megtekintéséből, illetve annak tartalmából felismerhetők nem lettek volna, vagy pedig eme tényekről a korábbi per folyamatba tételekor tudomással nem birt volna. Eme körülményeknek azonban egyike sem forog fenn, mert a felperes az örökhagyónak tévedését éppen a végrendeletnek fent idézett tartalmával igyekszik bizonyítani, amiből kitűnik, hogy ezt a körülményt már a végrendelet megtekintésekor ismerte ; azt pedig, hogy az alperesnek a vitatott tévedést szándé-