Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 25 igényt már annálfogva sem érvényesíthet, mert az osztrák polgári törvénykönyv 1460. §-a szerint az elbirtokláshoz megkívántatik, hogy az elbirtoklásra képes személy azt a dolgot vagy jogot, mely elbirtoklás által szerzendő, valósággal bírja is. Ezeket a kérdéseket nemlegesen kellett megoldani. Mert a birlokháboritási per adatai csak azt bizonyítják, hogy felperes világosan nem tiltakozott akkor, amikor az elsőrendű alperes értésére adta, hogy újonnan szerzett földterületét vashuzalokkal fogja körülvenni; de ezek nem igazolják alpereseknek azt a tényállítását, hogy felperes a jelen keresettel érvényesített jogáról lemondott, avagy hogy a felperes birtoklásának megszűnésére nézve a felek közt megegyezés jött létre. Sőt éppen a pernek az 4906-ban történt befejeztével még ugyanazon évben a jelen pert is megindította, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy felperes a jelen per tárgyára nézve a birtoklási akarattal fel nem hagyott. A birtoklási akarat fentartása mellett pedig a jognak pusztán nem használása vagy az akaraton kívül eső okok miatt való nem használhatása állal a birtok, a törvényben meghatározott elévülési eseteken kívül el nem veszíttetik, miután a birtok fentartására maga az akarat is elegendő (osztrák polgári törvénykönyv 351. és 352. §.) Az osztrák polgári törvénykönyv 1460. §-ának alperes által felhívott rendelkezése különben is nem azt jelenti, hogy akkor, amikor az elbirtoklásra alapított per indíttatik, az elbirtoklást vitató félnek az ekkép szerzendő dolognak vagy jognak valóságos használatában, illetve gyakorlásában kell lenni, hanem az 523. § ra vonatkozó rendelkezésével egybehangzó helyes értelmezéssel egyedül azt, hogy elbirtoklás csak azon esetben forog fenn, ha az elbirtoklásra képes személy az elbirtoklás tárgyát az elbirtokláshoz szükséges időtartam alatt valósággal bírja. Már pedig felperes, illetve jogelődje az útszolgalmat 30 évet felülhaladó időn át valósággal gyakorolta. Nincs súlya elsőrendű alperes azon érvelésének, hogy ingatlanaira a leiperes által vitatott útszolgalom nincs bekebelezve s nem volt bekebelezve, akkor sem, amikor azokat elsőrendű alperes a telekkönyvben való biztában tulajdonul megszerezte s hogy ebből folyólag a felperes állal vitatott elbirtoklás az osztrák polgári törvénykönyv 1500. §-a szerint elsőrendű alperes kárára nem válhatik. Az osztr. polg. törvénykönyv idézett §-ának ez a kitétele: «a nyilvánkönyvekben biztábana azt jelenti, hogy a dolognak vagy jognak megszerzése egyedül a uyilvánkönyvekhez való bizalomból történt. Ezt pedig nem vitathatja sikerrel az a fél, aki az ingatlan megszerzésekor vagy meggyőződött, vagy pedig könnyen meggyőződhetett volna arról,