Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

16 Magánjogi Döntvénytár. perreutasitás iránti kérelme sem, mert a perreutasitásnak az 1894: XVI. tcz. 84. és köv. § ai alapján csak oly esetben van helye, amikor az öröklési jog vitás ; a jelen esetben pedig arról szó sincs, mert hiszen a végrendelet alapján a közalapítványi ügyigazgatóság által képviselt vakok és siketnémák intézete is örökösökül jelentkeztek és öröklési joguk és örökösi minőségük meg is állapíttatott, ezen okokból a perreutasitás iránti kérelmet a járásbíróság mellőzi. (1910 február 12. 1907. Ö. 265/68. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja stb. s a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot perre utasítja stb. Indokok: A hagyatéki bíróság az 1894: XVI. tcz. 53. §-ának 3. bekezdése, a 85. §. 2. bekezdése s a 92. §. a) pontja rendelkezéseiből folyóan csakis a végrendelet alaki kellékeit vizsgálhatja az ott megjelölt esetekben teendő intézkedései mérlegelésénél, ellenben a végrendelet tartalmi valósága és mikénti értelmezésére és főleg az örökhagyó intenczióinak mérlegelésére hatáskörrel nem bír, hanem az ezekre fenforgó vitás kérdések csakis a 85. §. értelmében folyamatba teendő perben döntethetnek el. Minthogy pedig a felfolyamodónak azt a kérelmét, hogy mivel N. S. örökhagyó közjegyzői okiratba foglalt végrendeletében annak helyes értelmezése szerint az 1—9. pont alatt megnevezett örökösöknek rendelt örökségi jutalékokat alapítványokként kívánta hagyni, az alapítvány jogi léteit pedig csakis a kormányhatósági jóváhagyással ellátott alapító okirattal nyer, az örökösöknek jutalékai csakis a kormányhatósági jóváhagyással ellátandó alapitó okiratok bemutatása feltétele mellett adassanak át s amig ez meg nem történik, az örökségi jutalékok birói letétileg kezeltessenek, az örökösök, mint a végrendeletek téves értelmezéséből folyót és mivel szerintük a végrendeletben alapítvány alkotásának még czélzata sem foglaltatik, elutasítani kérték s egyezség nem létesült. Nem pedig azért, mert a végrendelet tartalmának mikénti értelmezése, az örökhagyó valódi akaratának kiderítése körüli vitás kérdés s ebből folyóan az, hogy az örökösökként kirendeltek örökrészeiket örök időkre megőrzendő' alapítványokként egyéb vagyonuktól elkülönítve kezeljék e s hogy alapítólevelek kiállításának esete forog-e fenn, az öröklési jogot érintik s igy az örökösödési eljárás során megegyezés hiányában el nem dönthetők. A felhozottak alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1910 június 8. 2879/810. P. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság végzését megváltoztatja s az elsőbiróság végzését hagyja helyben. Indokok: Örökhagyó a végrendeletében 1—9. a. megneve-