Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 11 rel, ha a megtámadott ajándékozás az örökbefogadás időpontja, után létesült. Ezt az álláspontot támogatja a törvényes leszármazókra nézve állandóan követett az a birói gyakorlat is, hogy habár az ajándékozást kötelesrész sérelme czimén az a leszármazó is sikerrel megtámadhatja, aki az ajándékozási szerződés létrejötte után — akár mint utószülött — szülelelt, de azt elengedhetlen kellékül állítja fel, hogy annak a házasságnak, amelyből az a leszármazó született, a megtámadott ajándékozási jogügylet létrejöttekor már érvényesen fennállani kellett, mert a korábban tett ajándékozás, mint a családalapítást megelőző cselekmény, nem vonható örökhagyónak ama vagyonjogi rendelkezései alá, amelyekre nézve a családalapítással járó természetes következmények már korlátoló hatással vannak. Ezeket a jogszabályokat a jelen esetre alkalmazva, miután a felperes örökbefogadlatása a szóban forgó ajándékozás után évek múlva létesült, s igy az ajándékozás létrejöttekor az örökhagyóval sem örökbefogadási jogviszonyban, sem törvényes rokoni kötelékben nem állott, ez alapon őt a keresettel érvényesíteni kivánt jog nem illetheti, mert a későbbi örökbefogadásnak ily irányban visszaható erő nem tulajdonítható. * ¥ = A Curia I. polgári tanácsának elvi jelentőségű hasonló határozatát közölte a Magánjogi Dtár III. 89. sz. alatt. 7. A kötelesrész kiszámításának alapjául az a vagyonérték szolgál, melyet az örökhagyó gyermekeinek még életében előre adott, továbbá, melyet még életében elajándékozott s végül, amely halála után hagyatékában maradt. — Az anya utáni kötelesrészbe be nem számitható az, amit a szükségörökös az apai javakból kapott. (Curia 1910 decz. 9. 3657/910. sz. a. I. p. t.) A szombathelyi kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Felperes előadta, hogy édesanyja, az örökhagyó, az őt illető ház és tartozékainak fele részét az A) a. szerződéssel, minden visszteher nélkül az alperesnek adta át, aki azonban