Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
184 Magánjogi Döntvénytár. (Ouria 1911 márczius 14. 5539/910. sz. a. I. p. t.) A kalocsai kir. törvényszék: Alperes özvegyi haszonélvezeti jogát J. G. hagyatékában egy gyermekrészre szorítja, stb. Indokok: Az 1840 : VIII. tcz. 18. §-ánaka jobbágy 2-ik vagy 3-ik feleségét megillető özvegyi jog megszorítására vonatkoző rendelkezéséi az id. törv. szab. 61. §-a alapján a birói gyakorlat a nemes, honorátior és városi polgári osztályhoz nem tartozókra, tehát általában a földmives-, kisiparos- és munkásosztályra terjesztette ki, amely társadalmi osztály a volt jobbágyokéval egyenlőnek tekintendő. Nincs tehát jogos alapja alperes ama kifogásának, hogy a jobbágyság megszűntével az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-a alkalmazást nem nyerhet. Az örökhagyó J. G. kisbirtokos földmives volt, azok a peres felek is; alperesre tehát mint földmives özvegyére az id. tcz. 18. §-a alkalmazandó. Felperesek az örökhagyónak első bázasságábóli leszármazói, alperes pedig mint az örökhagyónak 3-ik felesége, a felpereseknek mostohaanyja. Felpereseknek az alperes özvegyi jogának egy gyermekrész haszonélvezetére szorítása iránti keresete tehát, mint az idézett törvényen alapuló, teljesítendő volt arra való tekintet nélkül, hogy a hagyaték Ví-ének haszonélvezete elégséges-e az özvegy tartására, mert ez a körülmény a földmives mostohaanya özvegyi jogának egy gyermekrészre szorításánál figyelembe nem jöhet. (1910 márczius 30. 2079/910. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az 1840: VIII. tcz. 18. § ának esetében az özvegy egy gyermekrésznek haszonélvezetén kivül egyebet, nevezetesen szabad lakást nem követelhet. (1910. október 6. 4102/910. sz. a.; A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. * * = V. ö. Magánjogi Dtár II. S3., 54., III. 3, 175., 203., IV. 83., 84., 130., 131., 132., 218., V. 52. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 109. A lakodalmi költség nem tekintendő előre adott értéknek és a kötelesrész kiszámításánál nem jön figyelembe s igy betudás tárgyát nem képezi. (Ouria 1911 ápril. 10. 4028/910. sz. a. I. p. t.)