Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

180 Magánjogi Döntvénytár. (Curia 1911 márcz. 81. 5538/910. sz. a. I. p. I.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság végzésének azt a részét, melylyel a III. d) stb. tétel alatt felsorolt hagyományokra kimondatott, hogy azok alapítványok s mint ilyenek birói letétbe lesznek helyezendők, azok kamatait a haszonélvezők élvezik, a tőkék ezek halála után csak kormányhatóságilag megerősített alapitó-levelek bemutalása mellett fognak a kezelésre hivatott közegeknek kiutaltatni, megváltoztatja akként, hogy a hagyományoknak alapítványul kimondását s azokra a kormányhatósági jóváhagyó alapitó-levelek kiállítását és birói letétbe leendő helyezését mellőzi, a végzés többi részét helybenhagyja. Mert a végrendelet a felsorolt hagyományokat nem alapitványokul rendelte és mert azokat mint alapítványokat a közalapítványi kir. ügyigazgatóság sem tekintette ilyenekül s mert így azokra a kormányhatóságilag jóváhagyott alapitó-levelek bemutaíása nem szükséges. Egyebekben helybenhagyandó volt az elsőbiróság végzése, mert az alapítványokra rendelt ingatlanokra és készpénzre nézve S. I. és P. csakis életfogytiglani haszonélvezeti joggal bírnak s mert az alapítványok jogi léteit csakis az alapító-levélnek kormányhatósági jóváhagyásával nyernek s mert a kormányhatósági jóváhagyással ellátott alapítólevél bemutatásával nyer az alapítvány kezelésére az arra jogosított világi egyházi vagy magánegyesület képesítést, addig pedig, míg ezzeí a kormányhatósági jóváhagyással az alapitó-levelek ellátva nincsenek, az alapitváoyok javára a tulajdonjog bekebelezése el nem rendelhető, a készpénz pedig addig birói letétként kezelendő. (1910 márczius 30. 31/910. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság végzését azon helyesbítéssel hagyja helyben, hogy a szóbanforgó hagyományok alapítványoknak tekintendők. A végrendelet hiteles másolata a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztendő. Indokok: Az örökhagyó végrendeletében a szóbaníorgó hagyományok alapitványszerü czélja és rendeltetése meghatározva, ez a czél és rendeltetés pedig a fennálló jog szerint megengedett lévén, a hagyományok alapítványok természetével bírnak. Nem változtat ezen, hogy a hagjományok a «k—i ev. reí. egyháznak», tehát egy már létező jogalanynak tétettek, mert ezzel az örökhagyó csak azt a szervezetet jelölte meg, amelylyel az alapítással szemmel tartolt czélt megvalósítani akarta. Ezeknek megállapításával a másodbiróság végzését helybenhagyni kellett, mert miként azt a kir. Curia több ízben, főleg az 5856/909. sz. Ítéletének indokolásában kifejtelte, az alapítványokról szóló törvényeink (1715 : LXXIV., 1723 : LXX., 1791 : XXIII. és XXVI. tcz.) íélreérthellen tartalma szerint az ilyen természetű