Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 171 szére az eltartóit vagyona ennek elhaltával biztosíttatik, haszonélvezetre még életében átadatik azzal, hogy tulajdonába az eltartott halála után megy át, nem öröklési szerződés, mert nem öröklési igény biztosíttatik a vállalkozó részére, hanem élők közti kéto'dalu visszterhes vagyonátruházási szerződés, melylyel az eltartott vagyona a vállalt tartozás és egyéb kötelezettség teljesítése ellenében az eltarlotl halála ulán érvényesitendőleg ruháztatik át az eltartóra. E szerződés alapján tehát alpereseket néhai B. R. készpénzére és ingatlanára nem öröklési, hanem tulajdoni igény illeti meg, mely részükre megállapiltatván, az öröklési igénynyel fellépő felperesek eziránti keresetükkel elulasitandók s alperesek tulajdoni igényének megállapítása folytán ezen igény érvényesítésének tűrésére kötelezendők voltak. (1910 jan. 19. 300/910. sz.) A budapesti kii', tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az örökösödési szerződések — az alaki kellékektől eltekintve — abban különböznek az élők közt létrejött egyéb szerződésektől, hogy nemcsak az örökösödési szerződésben biztosított jogok, hanem a kapcsolatosan elvállalt kötelezettségek (hagyomány, meghagyás) is csak akkor válnak érvényesilhetőkké és teljesiihetőkké, ha legalább már az egyik szerződő (rendelkező) fel meghalt. Azok a kötelezettségek azonban, amelyeket első- és harmadrendű alperesek jogelőde K. A. és utóbb negyedrendű alperes a tartási szerződésben s azt módosító későbbi megállapodásokban elmebeteg B. R. tartása, gondozása, eltemettetése és adósságainak törlesztése iránt, a gyámhatóság hozzájárulásával magukra vállaltak, nagyobb részben már a szerződő felek és főképpen B R. rendelkező fél életében érvényesithetőkké váltak és teljesíttettek is. A szerződés tehát, amelyben első- és negyedrendű alperesek javára az elvállalt kötelezettség ellenértékeként B. R. vagyona akként biztosíttatott, hogy a vállalkozókat B. L. életében a vagyon haszonélvezete, halála után pedig annak tulajdona is megilleti, nem örökösödési szerződés, hanem élők közt létrejött s a szerződő felek életében hatályba is lépett szerződés, amelyben az utóbbi kikötés a tulajdon szolgáltatásának teljesítési határideje. A tartási szerződés s a későbbi megállapodások jogi természetének meghatározásánál a fentiekkel szemben nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a szerződésben a vállalkozókat B. R. halála esetére megillető jogot, némely helyen maguk a szerződésben ((öröklési jognak)) nevezik, mert akkor, amikor a bíróság valamely jogügylet természetét meghatározza, a bíróság a felek megállapodásaira a törvény rendelkezéseit alkalmazza, a