Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 153 89. Ha az ági vagyon nincs meg természetben, akkor annak értéke nem az örökhagyóra történt háramláskor, hanem az örökhagyó által történt elidegenítéskor volt értéke szerint térítendő meg az arra igényjogosult ági örökösnek. (Curia 1911 márcz. 22. 5103/910. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Olyan esetben, amidőn az ágról örökölt vagyontárgy a hagyatékban természetben nincs meg, az ági örökösöket annak az értékére illeti meg az oldalági öröklés, ezen értéknek a megállapításánál azonban nem a közös törzstől való hárulás ideje, hanem az az időpont irányadó, amidőn az örökhagyó, aki után az ági örökösödés megnyílt, az ágról örökölt vagyontárgyat elidegenítette. A F. Zs.-tól örökölt ingatlan 1880-ban még az örökhagyó tulajdonában volt ; hogy később mikor adta el, nincs kiderítve. Az alsóbiróságok ugyan a hárulás idején (1858) volt értéket vették alapul; minthogy azonban elsőrendű alperes nem is állította, hogy az elidegenítés idején volt érték kisebb volt, mint a hárulás idején volt érték, annak az értéknek az alapul vétele az elsőrendű alperesre nem sérelmes. = V. ö. a 87. és 88. sz. esetekkel és az ott közölt gyakorlattal. 90. A gyermek az anyja utáni kötelesrésze után a kamatot az örökösödési jog megnyíltától az anyja végrendelete által kedvezményezett atyjától — tekintet nélkül az 1877: XX. tcz. 15. és 16. §-ainak rendelkezéseire, — abban az esetben is követelheti, ha apja őt kiskorúságának tartama alatt tartotta; hacsak az apa nem igazolja, hogy a kamatnak meg felelő értéket a gyermek czéljaira fordította.