Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 119 tekintendő, tehát a végrendelkező életében nem követelhető. (Curia 1911 február 22. 5141/910. sz. a. I. p. t.) A brassói kir. törvényszék : A keresetet elutasítja. Indokok: A végrendelet szerint D. V. alperes a nejével közösen alkotott végrendelet 5. pontjában, a neje által túlélése esetére neki hagyományozott lakásjog esetleg megszűnése folytán neje örökösei által neki fizetendő 1200 K-ra nézve azt a kijelentést tette, hogy: «azon 600 frt követelésemet, ami nekem, illetve örököseimnek a nőm háza utáni kártérítés fejében jár, a k—i gör. kel. egyháznak ajándékozom leikeink üdvére, azzal a rendelkezéssel, hogy azt az iskola és egyház szükségleteire fordítsa». Felperes előadva, hogy neje 1896 ban elhalt és hogy alperes a lakási jogáról lemondása folytán neje örököseitől az 1200 K-t megkapta, alperesnek ezen ígérete alapján felperes az 1200 K megfizetését követeli. A kereset alaptalan. A törvényszék kiemeli ugyanis, hogy alperes a jelzett nyilatkozatát végrendeletben tette és hogy ennek bevezető részében végrendelkezők kifejezetten is kijelentik, hogy abban haláluk esetére tesznek végrendeleti intézkedéseket. Végrendelkezőknek eme kijelentéséből, de általában abból, hogy a végrendeletben tett intézkedéseket illetően az osztrák polgári törvénykönyv 452. §-a értelmében vélelem szól amellett, hogy azoknak teljesedését végrendelkező csak halála esetére akarta, kétségtelen, hogy alperes szándéka gyanánt azt kell feltenni, hogy az ajándékozás csak halála után teljesedjék. Ezzel szemben az a körülmény, hogy alperes nyilatkozatában a jelen időt használja (ajándékozom) alperes akaratának ellenkező magyarázatára ügydöntő alapot azért nem szolgáltatolt, mert egyfelől általános jogszabály (osztrák polgári törvénykönyv 915. §.), hogy a visszteher nélküli lekötelezésre irányuló jognyilatkozatoknál mindig a könnyebb teher elvállalására s igy jelen esetben a halál után beállandó teljesítésre irányuló akarat veendő fel, másfelől pedig, mert alperes a jelzett kijelentést az ajándékozás teljesedési idejének ellenkező meghatározása nélkül használja, már pedig arra tekintettel, hogy nyilatkozatát jogértő ember (kir. közjegyző) foglalta irásba, fel sem tehető, hogy azon esetben, ha alperes a végrendeletben foglalt előbbi kijelentésétől időbelileg eltérően szándékozott volna tenni, az a végrendeletben külön is kifejezésre nem juthatott volna. Ennek következtében s tekintettel arra is, hogy felperes oly tényeket, melyekből megállapítható volna, hogy alperes a fentiekkel szemben ígéretének még életében való teljesítését akarta, fel