Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

106 Magánjogi Döntvénytár. felet a kereseti jog megilleti, az alperesnek a kereseti jog ellen emelt kifogása elvetendő volt. Az 1853 márcz. 2-án kelt 51. számú úrbéri nyiltparancs 4. §-a s az 1871 : Lili. tcz. 3. §-a értelmében az úrbéri jobbágy- és zsellértelkekkel a volt telkes jobbágyok és volt úrbéri zsellérek tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönitett vagy jövőben törvényes uton elkülönítendő legelők és azon erdők, amelyek nekik úrbéri faizás fejében úrbéri jobbágy- és zsellértelkeik után illetménykép kiadatlak vagy kiadatni fognak. Már pedig az n —i úrbéri rendezési és tagositási perben létrejött birói egyezség szerint a volt telkes jobbágyoknak és volt úrbéri zsellé^ reknek legelő- és erdőilletményeik úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkeik után adattak ki, amint ez az uj állapotot feltüntető földkönyvből is kitűnik. Ezekből az is megállapítható, hogy erdő- és legelő- illetményekben a lelkész, tanitó és községi jegyző is részesültek, bizonyos területek pedig közös használatra adattak ki, ellenben az alperes község, mint ilyen, részére sem legelő- sem erdő nem osztatott ki és a községnek ingatlan vagyona nem volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az n—i 108. számú telekkönyvi ingatlanok közül azokra, amelyek a volt úrbéresek (telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek) részére adattak ki, de általuk közösben hagyattak, tévedésből jegyeztetett be a tulajdonjog az alperes politikai község javára. Ilyen ingatlanok a földkönyv és birtokkönyv szerint 1770.r 1084. stb. szám alatt felvett területek, melyek azonosak á 108. számú telekkönyvben 1139., 1283. helyrajzi szám alatt előforduló rét-, legelő- és erdőrészletekkel. Ezen ingatlanokra az n—i volt úrbéresek javára a tulajdoni és birtokjogot annyival inkább meg kellett Ítélni, mert az alperesnek az úrbéri birói egyezségre vagy a közte és a volt úrbéresek egyeteme közt a tulajdonjog átruházására nézve létrejött jogügyletre vissza nem vezethető birtoklása nyilván csak a volt úrbéresek összességének szervezetlenségéből folyó czélszerüségen alapulhatott, amelyet a volt úrbéresek bármikor megszüntetni jogosítva voltak, és mert a birtoklással járó jövedelem különben is tulnyomólag a volt úrbéresek érdekében használtatván fel, alperesnek a volt úrbéresek czéljait jelentékenyebben szolgáló birtoklása elbirtoklást nem eredményezhetett. A takarékpénztári betétek és adósleveleken alapuló követelések az n—i volt úrbéresek javára a fentiek szerint megítélt osztatlan közösségben levő erdő egy részéről kitermelt fa értékesítéséből keletkezett jövedelemből származván, ezeket az n—t volt úrbéresek részére a másodbiróság helyesen ítélte meg. Az n—i 108. számú telekjesyzőkönyvben felvett pásztorház,