Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

84 Magánjogi Döntvénytár. örökhagyó a házat 1869-ben elhalt apjától örökölte. Az örökhagyó a ház fele részét a C) alatti szerződéssel átruházta feleségére, az alperesre, a másik fele részére pedig az alperest örökösül nevezte ki. Az ági vagyon megállapításánál tehát az a kérdés, hogy mit ért a ház felerésze 1886-ban az átruházás idejében s mit ért a ház felerésze 1898-ban, az örökhagyó halála idején, mert az ági ház értékét az ági örökös részére pótolni kell. A szakértők véleménye alapján az 1886-ban volt értékül el lehet fogadni 12,000 K-át, amennyit a ház 1898-ban is ért. Minthogy azonban örökhagyó a házba 8000 K értéket beépített, a ház 12,000 K értékéből csak 4000 K-t lehet ági értékül felvenni. Az ági érték még a szatócsüzlet értéke fejében 1600 K és négy üzletrészért az örökhagyó apja által befizetett 66 K. összesen 3666 K, ebből levonva 1000 K ági terhet, tisztán ági értékül marad ekként 4666 K. Az örökhagyó apjának hagyatéka felelt tartott tárgyaláson létrejött osztályegyezseg szerint az örökhagyó az apai vagyonból a házat 500 frt teherrel kapta. Igaz ugyan, hogy az 1874. évben kötött G) alatti egyezség szerint az örökhagjó köteles volt a felperesnek pótlásul 1500 frtot, ez pedig az örökhagyónak a neki jutott másik ház, szőlő és rét pótléka fejében 750 frtot fizetni, tehát az örökhagyó az átvállalt 500 frt teheren felül még 750 frtot volt köteles örökcstársának fizetni, de mivel erről a hagyatéki tárgyaláson létrejött későbbi oszlályegyezségben nincs szó, ezt a 750 frtot az ági értékből levonni nem lehetett. A másodbiróság a felperes pótesküjétől feltételezetten további 18,888 K ági értéket állapit meg. Ez a megállapítás el nem fogadható; mert id. S. I. vagyonát a fiai, felperes és az örökhagyó, apjuk halálától, 1869-től 1874-ig közösen használták, üzletét közösen folytatták s csak akkor osztozkodtak meg, nem tudható, hogy a megosztott ingókból mit örököltek apjuktól, mit szereztek közösen az apjuk halála után, annál kevésbbé, mert apjuk hagyatékának 1875-ben történt leltározásakor ingókat nem leltároztattak, ily körülmények közt a tanúvallomásokat nem lehet póteskü megítélésének alapjául elfogadni arra, hogy id. S. I. után a felperes által vitatott ingókat örökölte. A kir. Curia tehát a 4666 K-án felül több ági értéket nem állapithatott meg. Ezt az ági értéket a hagyatékban meglevő fél ház és az a 11,720 K értékű ingóság, amely hagyatékul feltéllenül megállapittatott, fedezi; úgyszintén a szerzeményi vagyont terhelő hagyatéki terheket is; közömbös tehát annak eldöntése, hogy maradt-e még ezenfelül hagyatéki vagyon és hogy az alperes által felszámított hagyatéki terhekből mit lehet elfogadni.