Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 79 a netalán szükségessé válható bizonyítás felvételével állapítsa meg és a kir. ítélőtábla 977/910. sz. ítéletében foglalt utasítás folytán hozandó ujabb ítéletében a felperesek ezen követelése felett is ujból határozzon. A másodbiróság ítéletének többi felebbezett részét helybenhagyja. Indokok: A XVIII. alatt fekvő tárgyalási jegyzőkönyvhöz H. alatt csatolt felvételi igazolvány szerint B. I. első helyen megnevezett felperes az «első kiházasitási egyletbe» tagként belépvén, kedvezményezettként felvett leánya az örökhagyó B. A. javára 650 frt, mai érték szerint 1300 K-t biztosított. Ezek szerint B. I. elsőrendű felperes leánya az örökhagyó, mint kedvezményezett harmadik személy javára szerződvén, utóbbi a nászjutalékra szerződéses igényi szerzett. Ez igénye azonban az édes atyja, mint egyleti tag által teljesített díj- és illetékfizetésekben találta alapját, és a nászjutalékhoz csak az alapon jutott, hogy az egyleti dijakat, amint ez a perben kétségbe sem vonatott, édes atyja fizette meg. Ezekkel a dij és illeték fizetésekkel és a fizetett összeg erejéig B. I. a saját és neje vagyonát apasztva, az örökhagyóét csupa bőkezűségből nevelte, mert hogy utóbbi ellenértéket adott volna, nem is állíttatott, következéskép a nászjutalékban az örökhagyó kezére megtérült dijak és illetékek erejéig az örökhagyót megajándékozta. Az a vagyoni érték pedig, mely a szülőkről, vagy azok egyikéről leszármazójukra ellenérték nélkül háramlott: ági vagyon ; ennélfogva az alsóbiróságok a felpereseket azon okból, hogy ez az 1150 K az örökhagyó szerzeménye, nem törvényszerű alapon utasították el, ezért a kir. Curia az alsóbiróságok ítéleteinek ezt a részét megváltoztatta és a megfelelő további eljárást rendelte el. A másodbiróság ítéletének többi felebbezett részét ellenben vonatkozóan felhozott indokainál fogva hagyta helyben. ¥ * = Hogy az életbiztosítási összeg, mint kedvezmény, a köteles részbe beszámítandó, 1. Magánjogi Dtár V. 22. sz. esetet. 47. Ha az örökhagyó hagyatékának ama részéről rendelkezett halál esetére, mely természetben meglévő ági vagyont képez és ezt nem az ági örökösnek, hanem másnak, a szerzeményben örökösnek