Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 73 könyvben részére lakhatási szolgalmi jog van bekebelezve. Alaptalan tehát alperesnek az az érvelése, hogy a végrendelet nem tartalmaz oly rendelkezést, mely őt a bérbeadhatás jogától eltiltja ; mert a lakásszolgalom jogi fogalma már magában véve is csak magának a jogosítottnak engedi meg a szolgalom tárgyában való lakást. Ha pedig a jogosított e jogával nem él, a lakással való rendelkezés joga visszaszáll arra, ki lakásszolgalom r.em létében a lakást használni vagy haszonélvezni jogosult. Ennek ismét jogszerű következménye, hogy a szolgalomra jogosított, ki a lakást nem maga élvezi, ezáltal a szolgalom nem létében jogosult kárára jogtalan cselekményt követ el s ezen jogosulttól a lakás haszonélvezetét elvonja, s igy az attól elvont összeget, melylyel ő maga jogtalanul gazdagodott, annak megtéríteni tartozik. Ezen okok alapján a kir. törvényszék alperest a felperestől jogtalanul elvont összegek megtérítésére kötelezte, tekintet nélkül alperes azon kifogására, hogy öreg és beteges lévén, üdülőhelyeken és fürdőkön tartózkodni kénytelen, mert a periratokból kitűnik, hogy ő állandóan Bécsben lakik: a kifogás komolyságának hiányát az is mutatja, hogy ő a lakást évekre terjedőleg bérbe adta, tehát maga sem gondolt arra, hogy a lakást személyesen használhassa. A kártérítés mérvére nézve stb. stb. (1909 <lecz. 31. 25,055/909. sz. a.) A szegedi kir. tábla: A felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének indokolásában felhozottak alapján a kir. táblának is az a jogi álláspontja, hogy alperest nem a haszonélvezeti, hanem csak a lakhatási jog illeti meg, ennélfogva az elsőbiróság ítéletének marasztaló részét megváltoztatta s a felpereseket keresetükkel egészen elutasította azért, mert addig az ideig, amig felperesek a lakás bérbeadása ellen a C) a. szerint nem tiltakoztak, az alperes a lakást jóhiszemüleg adta bérbe, és igy a beszedett bérjövedelmeket nem köteles kiadni, annál kevésbbé, mert felperesek eltűrvén azt, hogy alperes a lakást bérbeadás utján hasznosíthassa, ily módon ahhoz hozzájárultak. A felperesi tiltakozás után alperesnek a jóhiszeműsége megszűnt ugyan, azonban az ezen időre beszedett lakbér sem követelhető tőle ; mert amennyiben az alperes a lakhatási jogot nem e jognak megfelelően gyakorolja, a felpereseknek nem ahhoz nyílik meg a joguk, hogy a lakást ők hasznosíthassák, avagy a jogellenesen bérbeadóit lakás után az alperes által beszedett bérösszeget követelhessék, hanem csak annak a követeléséhez van joguk, hogy az alperes eltiltassék attól, hogy az őt megillető jogot más módon gyakorolja, mint amiképp azt a lakásjog