Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 23 tal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen. Az az eljárás, hogy valamely birtokostárs a birtokrendezési ügyben minden jogi érdeke nélkül felebbezések beadását és azoknak nagyobb összegek fizetése ellenében való visszavonását mintegy keresetforrásként üzi, és ezzel a többi birtokostársát a maga anyagi előnye kedvéért megkárosítja, a közforgalomban megkívánt tisztességgel és jóhiszeműséggel annyira ellenkezik, hogy az ily kikötés érvényes kötelem alapjául nem szolgálhat. (Ouria 1909 deczember 15. 641/909. v. sz. a. IV. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok'. Helyes az a megállapítás, hogy alperes a 41,000 K-t, nem társasági tagságából kifolyólag, hanem a gy—i arányositási ügyben az alperes által beadott előterjesztéseket elutasító végzések ellen használt felebbezés visszavonásáért kötötte ki. Nem helyes azonban az alsóbiróságok ama jogi álláspontja, hogy a felek közt létesült jogügylet a felperesek megfélemlítése okából sikeresen meg lenne támadható, mert az alperes részéről felperesekkel szemben gyakorolt fenyegetés foljtán oly félelem, mely szerződések hatálytalanítására alkalmas volna, meg nem állapítható. Az osztrák polgári törvénykönyv 870. §-a szerint ugyanis a bíróság azt, hogy a félelem alapos volt-e, minden egyes esetben a konkrét viszonyok fennforgásának figyelembe vétele mellett bírálja el. A tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy felperesek voltak azok, kik alpereshez fordultak azon czélból, hogy őt a felebbezés visszavonására rábírják, mivel anyagi érdekük az arányositási ügynek minél előbbi befejezését követelte. Az alperes magukat a felpereseket nem is fenyegette, mert az alperes ismételten, de nem is a felperesek előtt hangoztatta, hogy az ügyet húzni fogja. De még ha alperes a felpereseket az ügy elhúzásával fenyegette volna is, az a körülmény, hogy a felperesek az ügy elodázása folytán esetleg anyagi hátrányt szenvedhettek, nem elég indok a kényszer és alapos félelem megállapítására. A felperesek ugyanis akkor, amikor az egyes birtokosoktól részeket összevásároltak s azután az erdőt, illetve annak kihasználását tovább eladták, azt oly időpontban tették, midőn a birtokrendezési eljárás végbefejezést meg nem nyert, amikor ugyanis a bír-